Chaplin filmje a mindennapi élet elgépiesedésének szatirikus - ugyanakkor érzelmes víziója. Charlie, a kisember bekerül a modernkori pokolba, azaz egy gyárba. A futószalagnál végzett monoton munka miatt az őrültek házába kerül. Felépülése után véletlenül belekerül egy utcai zavargásba, emiatt börtönbe zárják. Szabadulása után megismerkedik egy árva lánnyal, akit a gyámhatóság intézetbe akar zárni. A lány ennivalót lop, Charlie pedig nem tud fizetni az étteremben, emiatt mindketten újra börtönbe kerülnek. Charlie könnyes-kacagtató kalandokon keresztül végigjárja a modernkori pokol bugyrait. Habár '36-ban már létezett a hangosfilm és ez az a film, ahol először volt hallható Chaplin hangja egy nonszensz dalban, a szakértők ezt a filmet tartják "az utolsó nagy némafilm-komédiának". A hangtechnika tükrözi Chaplin ellenállását a változással (vagyis a hangosfilmmel) szemben, ez a film egy nagy korszaktól való búcsúzásnak is felfogható. Chaplin talán legnépszerűbb filmje.

Példás életet élő tűzoltó Ja-Hong mentés közben elhunyt. Lelke átkel a túlvilágra, ahol a 49 napos barangolásnak indul. Ez idő alatt hét állomáson kerül ítélőszék elé. Ahol bizonyítania kell, hogy életét példásan élte. Amennyiben ez sikerül, esélyt kap az újjászületésre. Ebben három halál angyala lesz a segítségére, akik az útja és a perek során védelmezik. Gang Rim a halál angyalainak a vezetője, akit nem hagy hidegen az emberek sorsa. Hae Won Maek, aki az út biztonságáért felel. Duk-Choon, aki felkészül a tárgyalásokra és rendkívül érzelmes. Azonban a múlt homályai a küldetést a vártnál nehezebbé teszik. Az sem segít, hogy időközben Ja-Hong testvére Soo-Hong is eltávozik. Lelke azonban nem talál megnyugvást, amivel felbolygatja a másvilágot és veszélybe sodorja bátyja túlvilági végzete kimenetelét.

A fiatal derék szenátor, Jefferson Smith titkárnője, Saunders segítségével leleplezi a politikusok korrupcióját, és a hatalmasok elleni küzdelem rettenthetetlen harcosává válik. A pártfőnök, a kormányzó és a szenátor feletti győzelme egy 23 órás szenátusi beszédben tetőz, melyben pellengérre állítja a hatalmasok fondorlatait.

A Nosztalgia minden, csak nem a szó szentimentális értelmében vett nosztalgikus film. Ez a nosztalgia a múltat nem tekinti nemlétnek. Gorcsakov, a költő maga mögött hagyja Oroszországot, mint teremtője, Tarkovszkij, s Észak-Itáliában egy orosz zeneszerző nyomdokain jár. Monográfiájához gyűjt emléknyomokat, miközben megérinti a középkor hitvilága, a romtemplom fedetlensége, önmaga kétségei gyötrik és a gyönyörű Eugénia hitetlensége. A nosztalgia egyfelől elszakadás attól a parttól ahol egységben voltunk a világgal, ahol otthon voltunk (paradicsom, gyerekkor, család, szülőföld, természet, nyelv), és másfelől megérkezni nem tudás a túlsó partra, ahol már csak úgy érhetjük el az egységet, hogy lemondunk a régiről. A régi és új világ együttléte bennünk a legfájdalmasabb, a szétszakadt tudat állapota ez - "Ott már nincsen, ide még nem tud megérkezni." (port.hu)

Mildred Pierce alsó-középosztálybeli feleségként, kétgyerekes családanyaként már beletörődött a boldogtalanságba egy átlagos amerikai sorház falai között, lányainak azonban többet szeretne nyújtani ennél. Miután férje is elhagyja, pincérnőként áll munkába, a kemény munka eredményeképp pedig kisebb vagyont spórol össze. A pénzből sikerül vendéglőt nyitnia, néhány év alatt pedig étteremlánc-tulajdonos gazdag nővé válik. A legnagyobb jólétben is keményen dolgozik, nem vágyik úrinői életre, pénzét pedig nagyigényű, sznob lányára és naplopó, pitiáner élettársára költi. Mildred anyai érzéseitől vezérelve, kihasználva, önmagát feláldozva a bűn vonzásába kerül. (kilencesterv.com)

David és nővére, Jennifer egy baleset folytán az 50-es években játszódó, fekete-fehér tévésorozat világában találják magukat. Pleasantville tökéletes lakói többek között Bill Johnson, a jámbor büfés, Betty Parker, az elnyomott háziasszony, és George Parker, a családapa, akinek mindig igaza van. David és Jennifer, habár nagyon különbözőek, megjelenésükkel mindketten alaposan felkavarják az állóvizet...

A 13 éves Anna és családja 1942 és 1944 között Amszterdamban egy ház padlásán bujkál a zsidókat üldöző nácik elől. A kislány a saját szemszögéből nézve írja le a szűk térben összezsúfolt emberek mindennapi félelmeit és nehézségeit, amelyeket a leleplezésükig átéltek.

A Kötözz meg és ölelj! című vígjátékban Ricky-t kiengedték az elmegyógyintézetből. A még mindig nem teljesen ép elméjű férfi üldözni kezdi Marinát, a pornószínésznőt, mivel azt szeretné, ha a lány hozzá menne feleségül. Marina azonban nem lelkesedik az ötletért... Ez a film Almodóvar és Victoria Abril, a nagy díva gyümölcsöző kapcsolatának kezdete.

H. G. Wells (Világok harca, Az időgép) regényéből készült ez a klasszikus sci-fi, amely az eljövendő 100 év feltételezett történéseit dolgozza fel lebilincselő módon. Először egy évtizedekig elhúzódó világháború, majd az azt követő járvány tizedeli meg az emberiséget. A megmaradtak, akik azt sem tudják, ki és miért kezdte el a háborút, apró kommunákba tömörülve, középkori körülmények között élnek. Egy nap az egyik ilyen közösséghez látogató érkezik egy furcsa repülőgép fedélzetén, és azt állítja, hogy egy olyan szervezet megbízottja, amely fel akarja támasztani a civilizációt, és újra be akarja népesíteni a Földet. Áldásos tevékenységüknek hála ismét beindul a fejlődés, és a történet kezdete után 100 évvel az első ember el is indul a Hold felé. Mindeközben azonban a Földön lázadás tör ki a gyanúsan békés rendszerrel szemben.

A film főszereplője egy nő, aki az amerikai csapatok tolmácsaként szolgált Afganisztánban.

A századvég egyik legnagyobb sikersztoriját összehozó lányok ezúttal filmet forgattak. A cselekményért nem kellett messzire menni: egy koncertkörút viszontagságait dolgozták fel. Bár maga a koncert és a szereplők jó része is fiktív, a feldolgozott élményanyag jól illusztrálja a "fűszerbabák" mindennapjait. Clifford, a menedzser, Deborah, az asszisztens, Piers, a filmrendező - aki mindenáron bele akar kamerázni az együttes életébe - kitalált személyek, de a lányok, a zene és egyes szituációk valódiak, és ez tökéletesen elegendő.

Anna és Antal negyvenöt éve házasok. Pár éve egy nagyvárosoktól távoli, gyönyörű környezetben laknak, Péliföldön. Elégedettek az életükkel. Rajonganak a történelemért és az irodalomért, így minden évben kulturális zarándoklatra indultak egy külföldi országba. A kapcsolatuk kiegyensúlyozott, ám egy napon Anna különösen kezdett viselkedni. Az orvos Alzheimer-kórt diagnosztizált nála.