Kiindulásul véve a sokat vitatott 2000-es választásokat, Moore bemutatja George W. Bush valószerűtlen felemelkedését, melynek eredményeként az olaj-bizniszben tevékenykedő bukott üzletemberből a világ vezető nagyhatalmának első embere lett. Ezt követően Moore felnyitja Bush privát Pandora szelencéjét: bemutatja milyen szoros baráti szálak fűzik a családot és üzlettársaik körét, a Szaúd-Arábiai királyi családhoz és a bin Laden-rokonsághoz. Az Iraki háború kitörésekor Moore mély együttérzéssel és visszafojtott haraggal vizsgálja az emberi szenvedéseket. Miközben az amerikai hátországot elárasztják a háború következményeivel birkózó családok hatásos portréi, az amerikai katonáknak a kiábrándultsággal és az iraki frontvonal valós borzalmaival kell szembenézniük. A helyzet abszurditását és botrányosságát csak fokozza Moore beszámolója arról, hogy az üzleti élet vezetői hogyan igyekeztek hasznot húzni az emberi szenvedésből, az iraki olajból és az amerikai adófizetők véréből és dollárjaiból?
Ez a film szenvedélyes és lelkesítő alkotás egy emberről, akinek feltett szándéka, hogy eloszlatja a globális felmelegedést övező mítoszokat és téveszméket, és a megelőzés érdekében tettekre buzdít. Az Egyesült Államok volt alelnöke, Al Gore a 2000-es választási vereségből felocsúdva életét újfent annak szentelte, hogy segítsen a bolygót megmenteni a maradandó változásoktól. Ebben a gondolatébresztő, döbbenetes alkotásban Gore és az ő "utazó globális felmelegedés műsora" vicces, lebilincselő, és kertelés nélkül közölni akarja a felkavaró igazságot a világméretű vészhelyzetről az átlagemberekkel, mielőtt még túl késő lenne.
Michael Moore, az amerikai álom fáradhatatlan kritikusa országjáró körútra indul új könyve, az "Ezt építsd le, avagy egy fegyvertelen amerikai fenyegetései" népszerűsítése kapcsán. Ennek apropóján suttyomban összetrombitálja a régi stábot, s új filmet forgat: ezúttal a könnyűipart tűzi kameravégre. Ha a világ vezető hatalma, a "Hű, de nagy" Egyesült Államok gazdasága tényleg olyan jól megy, ha a munkanélküliség negatív csúcsot dönt, akkor miért zárnak be sorra a gyárnak? A tőkések, még olyan extraprofitot termelő megavállalatok is, mint a Nike, a Procter & Gamble vagy a PayDay miért telepítik át a termelést Mexikóba vagy Indonéziába? Emberi, ami itt történik?