Chaplin filozófikus és önirónikus filmje megannyi, mára klasszikussá lett poént vonultat föl a méltóságteljes cipőevéstől, a lírai zsemletáncig. A Vadnyugat hőskorában, aranyásók közt játszódó történet első részében bemutatott éhezést, lecsúszást s véletlen megmenekülést a másodikbeli felemelkedés tévútjai és az álmodozás követik, majd jön a tanulság: ebben a világban csoda mélkül nem számíthatunk embernek való életre és viszonzott szerelemre.

Johnnie Gray mozdonyvezető egyaránt szereti mozdonyát, a Generálist és menyasszonyát, a bájos Mary Lee-t. Amikor Johnnie végzett munkájával, hazasiet Maryhez. A jövő tervezgetése legszebb időtöltésévé válik a két szerelmes fiatalnak. A békés élet azonban úgy tűnik várat magára, ugyanis kitör a háború Észak és Dél között.

Egy tolvaj versenyre kel egy hazug mongol uralkodóval egy gyönyörű hercegnő kezéért.

Kru úttörő, aki észak Sziám dzsungelében él. Csapdákat állít a népét rendszeresen megtámadó leopárdoknak és tigriseknek. Egy alkalommal egy chang bébi (sziámiak szava az elefántra) esik a csapdájába, és arra gondol, hogy megszelídítené, hogy egyszer majd neki dolgozzon, ezért a gólyalábakon álló háza alatti oszlophoz köti ki a kis elefántot. Ám megjelenik az anyaelefánt és lerombolja a házát. Kru és családja a faluba menekül, ahol hirtelen megjelenik egy hatalmas elefántcsorda, és megtizedeli a falu épületeit. Azonban a falusiak visszavágnak.