Alice Sycamore (Jean Arthur) egy bohém, szabadszellemű család legfiatalabb tagja. Az egyik legnagyobb társaság ifjú elnökhelyettese, Tony Kirby (James Stewart) mellett dolgozik gyorsíróként és a fiatalok annak rendje s módja szerint egymásba szeretnek. A bimbózó románcot azonban komoly veszély fenyegeti: Tony ugyanis a mindenható iparmágnás, Anthony P. Kirby (Edward Arnold) egyetlen fia és szülei nem nézik jó szemmel a lány különc, habókos családját.
Gertrud beleszeret egy fiatal férfibe, de mind a férjében, mind a fiúban csalódnia kell. Az ibseni drámához hasonló hangulatú történetet Dreyer hidegséggel és érdektelenséggel ábrázolja.
Chance Wayne, a könyörtelen és törtető ifjú színész visszatér a városba szeretőjével, a leszállóágban lévő filmdívával, aki azzal hitegeti a fiatal férfit, hogy bevezeti a filmipar világába. Wayne azonban más célokat is szem előtt tart: vissza akarja szerezni korábbi barátnőjét, akinek édesapja - egy korrupt politikus - megesküdött, hogy egyszer még leszámol Wayne-nel, amiért elhagyta az áldott állapotban maradt leányzót.
Fred Graham színész-rendező Shakespeare Makrancos Katáját állítja színpadra. A címszerepre egykori feleségét, Lillit kéri fel, aki kísértetiesen hasonlít az önfejű, akaratos, kiállhatatlan Katára. Fred, akárcsak a darabban Petruchio, elhatározza, hogy mindenáron megtöri az asszony ellenállását és visszaszerzi magának. Hiszen minden véres civódás ellenére kölcsönösen szeretik egymást.
Két színész - az öregedő és arrogáns O`Malley és a fiatal, tehetséges, de szorongó Tom úgy érzik elég volt a napi megaláztatásból, ami a repertoár színházban éri őket. Egy este, amikor a Hitlerre vett III. Richárdban majdnem leszakad a zsinórpadlás, és amikor Tom nem felel meg a virsli-reklámfilm próbafelvételén, úgy döntenek, másképp kell kamatoztatni a tehetségüket. O`Malley megismerkedik egy dublini gengszterrel, akiről megtudja, hogy rengeteg pénzzel tartozik egy londoni hasonszőrűnek. A terv hamarosan megszületik az agyában, Tom lesz a londoni "pénzbehajtó", akire majd Barreller rábízza a pénzt. Innentől kezdve elszabadul a pokol, Tom percenként változtatja a külsejét, aszerint, hogy O`Malley épp milyen dramaturgiai funkciót szán neki ebben a valóságos játékban. Csakhogy persze mindenféle bonyodalmak nehezítik az amúgy sem sima tervet.