Néhány régi iskolatárs még a suliban megfogadta, hogy megőrzi magában a kisgyereket, és a régi haverjainak is segít ugyanebben. Évente egyszer vérre menő fogócska/bújócska veszi számukra kezdetét – ugyanaz, ami valaha az iskolaudvarban, csak most az egész ország a pálya. Vadásznak egymásra, becserkészik és meglepik egymást… mindegy, hogy áldozatuk dolgozik, csajozik, vagy gyereket nevel-e éppen.
Ha kezd unalmassá válni a családi élet, fel kell kavarni az állóvizet. Rusty – két örökké veszekedő fiúgyermek apja – úgy érzi, valamit tennie kell végre a família boldogságért. Minden addigi szokást felrúgva a kezébe veszi az irányítást, és bejelenti: a család autóval indul nyaralni távoli céljuk felé – reméli, a közös autózás összerázza kicsit a családot. És össze is rázza. De nem kicsit. Út közben elképesztő kalandokon mennek keresztül, melyek során az életveszély a legkisebb baj. Sivatag, baleset, furcsa idegenek és még furcsább ismerősök között próbálja a meggyötört családfő a cél felé navigálni az egyre elgyötörtebb kompániát…
Macon Leary útikönyveket ír - célja olyan utakra vezetni olvasóit, amelyek a lehető legkisebb megrázkódtatással járnak. Történetünk kezdetén éppen darabokra hullik az élete: a fia meghal, a felesége pedig éppen el akarja hagyni. És ekkor találkozik egy tőle homlokegyenest különböző nővel, Muriellel.
Kiábrándulva a felszínes New York-i életmódból, az idősödő ausztrál festő, Brad Morahan a nagy korallzátony egyik szigetén telepszik le, melyen a boszorkányszerű Ma Ryan és unokája élnek. Cora leginkább meztelenül úszik, és mindent ellop, ami mozdítható, hogy biztosítsa saját és gintől mámoros nagyanyja létét. Ám a fiatal nő sem csökkenti Brad megújult szenvedélyét a munkája iránt. Amikor Ma Ryan véletlenül leesik egy szikláról és meghal, félő, hogy mindkettejüket gyilkossággal fogják vádolni.