A transzvesztita Arnold Beckoff a szerelmet és a boldogságot keresi egy olyan világban, amely úgy tűnik, nem kifejezetten számára van kitalálva. Először akkor találkozunk vele, amikor 1971-ben a biszexuális szeretője összetöri a szívét. Két évvel később boldog, de rövid kapcsolatban él a szerelmével. 1980-ban pedig a biztosnak hitt kapcsolata a barátja váratlan halálával felbomlik. Miközben anyja képtelen elfogadni fia másságát, Arnold megpróbálja felnevelni a barátjával örökbefogadott fiút.
A gyönyörű Shelby (Julia Roberts), határozott édesanyja, M'Lynn (Sally Field), Truvy (Dolly Parton), a szépségszalon tulajdonosa, Claire (Olympia Dukakis), a dúsgazdag özvegyasszony, a csípős nyelvű Ouiser (Shirley MacLaine) és az újonnan a csapathoz csatlakozott Annelle (Daryl Hannah) minden héten összegyűlnek a fodrászszalonban. Bár mind nagyon különböző egyéniségek, mégis olyan szoros barátság köti őket össze, amelyet sem korbeli, sem vagyonbeli különbségek nem tudnak szétválasztani. Tudják, hogy csak egymásra számíthatnak. Az összetartás különösen akkor válik fontossá, amikor egyikük élete tragikus fordulatot vesz.
A csodálatos első randi után Bea és Ben tüzes vonzalma jéghideggé válik – egészen addig, amíg váratlanul újra össze nem találkoznak egy ausztráliai esküvőn. Így hát azt teszik, amit bármelyik érett felnőtt ember megtenne: úgy tesznek, mintha egy pár lennének.
Hector szálka az iskola konzervatív igazgatójának a szemében, a diákok viszont rajonganak érte. A munkásnegyedből származó tanítványait az Oxford és a Cambridge egyetem felvételijére készíti fel szokatlan módszerekkel, ami az elitnél is kicsapja a biztosítékot. A kérdés az, hogy a nevelés csupán eszköz a cél elérésére, vagy a személyiségfejlődés szempontjából fontos, milyen oktatóktól kapják a diákok az útravalót. Miközben Hectort az elbocsátás réme fenyegeti, a srácok elhatározzák, hogy megvalósítják álmaikat és igazolják kedvenc tanáruk módszereit.
Korunk Hamlet-ja friss örököse a nagybátyja vezetése alatt működő vállalat részvényeinek. Gyenge verseket farigcsál, hájat növesztget és képtelen szembe nézni a sorsával, amit apja halálából kifolyólag rótt ki rá az élet.
Törékeny, szőke asszony áll egy hatalmas ország elnöki palotájának az erkélyén. Előtte százezres rajongó, zokogó tömeg, s ő könnyekkel a szemében búcsúzik: "Ne sírj értem, Argentína". Ő Evita Peron, a nő, aki hihetetlen mélységekből jött és hihetetlen magasra jutott. A nő, akit istenként imádtak, mert nem akart más lenni, mint egyszerű ember: bár a pompa lett az osztályrésze, nem felejtette el, mit jelent a nyomor.