Egy ismétlõdõ rablótámadásoknak kitett falu gazdátlan szamurájokat roninokat fogad fel, hogy azok, mint a harc művészei, megvédjék a termésüket. Ez végül nem kis áldozat árán és a falusiak részvételével sikerül is. A rendkívül mozgalmas csatajelenetekben megjelenített harc ellenére sem egyszerű kosztümös kalandfilmet látunk, hiszen Kurosawa itt is az embereket, az emberi kapcsolatokat helyezte a középpontba: a parasztoknak mindenekelõtt magukat, vagyis számító önzésüket, gyanakvásukat kell legyõzniük. Ez a nagy kritikai és közönségsikert aratott, filozófikus mélységű szamurájfilm szolgált egy hasonlóképpen közkedvelt amerikai western, A hét mesterlövész alapjául.
Ez a velencei fesztiválon nagydíjjal kitüntetett, rendkívül szép és mozgalmas (420 vágást tartalmazó!) film hozta meg a világhírt Kurosawának, és keltette fel a nyugati közönség érdeklődését a japán film iránt. A XII. századi polgárháborúk sújtotta Kiotóban vagyunk. A címadó romos kapu alatt várja az eső elálltát egy buddhista pap, egy közember és egy szamurájgyilkosság tanújaként kihallgatott favágó. A szamuráj halálának s felesége megerőszakolásának esetét különbözőképpen adja elő a gyanúsított bandita, Tajomaru és a többi résztvevő. Mégsem az igazság viszonylagosságáról van itt szó, hanem az emberek viszonyáról saját hazugságaikhoz. "A különböző értelmezések mögött az a félelem bújik meg, hogy az események másnak mutatják az elbeszélőt, mint amilyennek látni szeretné magát, hogy megsemmisítik dicsekvése alapját." (Berkes Ildikó)
A külföldön tanult és elit kórházba vágyó fiatal orvos, Yasumoto végül egy közkórházban köt ki gyakornokként a Rőtszakállúnak nevezett főorvos mellett, aki megmenti az életét. Miközben kettejük kezdetben ellenséges viszonya egyre barátibbá válik, Yasumoto nemcsak a mesterségét ismeri meg, hanem az életet is. S ez a nyomorúsággal, erőszakkal, gonoszsággal s halállal terhes élet nem egyszer szélsőséges történéseken keresztül tárul fel előtte.
A XVI. századi polgárháború idején egy híveivel inkognitóban utazó hercegnő csak úgy juthat át az aranyával a határon, ha kísérete egyik tagja szellemi párbajt vív az őrség parancsnokával. Nem feltétlen a külső ellenség jelenti a fenyegető veszélyt, hanem sokkal inkább az emberek belső tulajdonságai, pl. a teherhordóként alkalmazott két paraszt gyávasággal párosuló kapzsisága - sugallja ez a komikus és kalandos elemekben egyaránt gazdag, látványos film, amely George Lucast saját bevallása szerint a Csillagok háborújának elkészítésére ihlette.
Kurosawa a középkori Japánba helyezte át, de híven követte a Macbeth cselekményét, s formailag bravúros filmet alkotott. A hatalomvágy, a gátlástalanság és a félelem diktálta cselekvések a misztikus horror egységes folyamatává szerveződnek, festői eszközökkel érzékeltetve "azt a filozófiai dilemmát, miszerint az önmegvalósításhoz ambíció szükséges, az pedig gonoszsághoz vihet, és szembefordíthatja az embert embertársaival"
A történet XIX. századi Japánba vezet minket. Főhőse Zatoichi, látszatra csupán egy vak vándor, aki szerencsejátékból és masszírozásból él. De az álarc mögött valójában egy kardforgató mester rejtőzik, megáldva a lélegzetelállítóan pontos szúrások és a villámgyors kardrántás tehetségével. Zatoichi vándorlása során egy eldugott kis hegyi városkába ér, melyet Ginzo bandája tart hatalmában. A kegyetlen Ginzok mindenkit elpusztítanak, aki útjukban áll, különösen azóta, hogy felfogadták Hattorit, a félelmetes hírű ronint, aki beteg felesége megmentéséĂrt áll be védelmi pénzszedőnek a bandába. Zatoichi és fiatal barátja, Shinkichi egy játékbarlangban találkoznak két gésával. Okinu és testvére, Osei éppoly veszélyesek, mint amilyen gyönyörűek. A városba szüleik gyilkosai után jöttek, hogy bosszút álljanak rajtuk.
Mikor egy amerikai fegyverkereskedő halált hoz az ártatlanokra, a Hisszacu bérgyilkosbanda akció lép. Az esélyek nem nekik kedveznek, ám a bosszúhoz becsület is társul, így a halál lehetősége sem tántoríthatja el őket.