A szerelmek városa Párizs, a ma már nem létező, egykori Párizs, amely ezernyi "színnel" és hanggal elevenedik meg ebben a klasszikus francia remekműben. A történet a külvárosi némajáték-színház világába vezet el bennünket, főhőse Pierrot, az álmodozó pantomimművész, aki egy rejtélyes szépasszonyban véli felfedezni a nagy szerelmet. A sokszálú cselekmény minden rétege e különös szerelem lélektanát járja körül és nagyszerű harmóniában olvad össze. A film 1990-ben elnyerte a minden idők legjobb francia filmalkotásának megtisztelő címét.
Troy-t, a gimnázium egyik legnépszerűbb srácát, a suli kosárcsapatának kapitányát a szilveszteri bulin Gabriellával hozza össze a sors egy közös karaoke-dal erejéig. Különös pillanat ez, ugyanis Gabriellát általában egy fiú sem veszi észre: ő a tipikus szürke egér, aki legfeljebb arra jó, hogy megírja mások helyett a matek-leckét. Amikor a szünet után kiderül, hogy az éppen sulit váltó Gabriella is ugyanabba a gimnáziumba jár ezentúl, ahová Troy, a két fiatal boldogan eleveníti fel a nagyszerű duett emlékét, és úgy döntenek, hogy mindketten jelentkeznek az iskolai színjátszó kör musical előadásának két főszerepére. A suli nagymenőjének és szürke egerének különös barátságát azonban nem mindenki nézi jó szemmel. Sharpay, a jégtánckirálynő és önjelölt színházi istennő például minden követ megmozgat, hogy megnehezítse Gabriella életét...
Julia szegény családban él, valahol egy távoli orosz kisvárosban. Apja bányászként próbálja családját eltartani, ám egy nap bányaomlásban életét veszti. A lány utcai mutatványos tánccal és zsebtolvajlással igyekszik pénzhez jutni. Épp egy volt, mára már alkoholistává vált balettművészt akar kizsebelni, aki azonban tehetséget vél felfedezni a cserfes Juliában. A férfi fellelkesül, elviszi Moszkvába az Akadémiára és egy volt táncos partnere, Galina Mihalna karolja fel Juliát. Az idős balerina azonban nem bánik kesztyűs kézzel a növendékekkel.
A tánckar az azonos című Pulitzer-díjas színdarab alapján készült musical filmfeldolgozása a mindennapok kíméletlen, kegyetlen harcának, a boldogulás háborújának látványos szinonímája. Tehetséges, fiatal, szorgalmas táncosok hosszú évek kemény munkájával a hátuk mögött arra várnak, hogy egyszer a színpadon is kamatoztathassák tudásukat. Egy Broadway-show tánckarában fellépni - az első lépés a hírnév felé vezető úton, ezt az első lépést azonban csak néhány szerencsés teheti meg. Több százan jelentkeznek a felhívásra, de a színházi nézőtér homályában ülő kíméletlen rendező csak a legjobb tizenhatnak ad esélyt arra, hogy egy utolsó, mindent eldöntő szűrőn bizonyítsák rátermettségüket. Senkit nem érdekel a magánéleti problémájuk, senkit nem érdekel a sérülésük, a bánatuk, a fáradtságuk. Ha csillogni akarnak a színpadon, előtte meg kell járniuk a poklot.
New York az eseménydús húszas években minden sznob álma volt. Egymást érték a pompás partik, a város változatos felső tízezre egyaránt imádta a zugkaszinókat és a Broadway harsány bemutatóit. Dorothy Parker, született Rotschild, megtartotta férje nevét és ahhoz szerzett magának rangot. A férfiak között. A jazz korszakának egyik legkívánatosabb és legintelligensebb nőjét körülrajongták. Írásainak folyamatos utánnyomásai hazájában a Biblia példányszámaival mérhetőek, szívesen idézik csípős megjegyzéseit. Kirúgták a Vanity Fair szerkesztőségéből negatív kritikái miatt, erre barátjával megalapították a The New Yorker című népszerű lapot. E kellemetlenül szabad életstílusú asszony életútját követhetjük nyomon a filmben.
Idősebb Szamba Ottó anyagbeszerző egy üveges KTSZ-nél, ő a pestkörnyéki kisvárosban a kulturális élet középpontja, állandóan szervez: fesztivált, víziúttörő-csapatot, énekkart, de leginkább amatőr színjátszókat és előadásokat. Miatta sokáig minden gyerek színész akart lenni a kisvárosban, kivéve Kisottót, aki szégyelli apja ripacskodón arrogáns színművészetét, mely éppen olyan túlburjánzó, mint az élete.