Ifjú lelkeket lángra lobbantó különc tanárember kezdi meg varázslatos működését 1959-ben a Welton Akadémia ódon falai között. Lapról lapra tépeti szét diákjaival a tankönyvet, mert azt akarja, hogy felfedezzék: életük maga a költészet. A felismerés egyeseknek életreszóló szerelmet, másoknak tragédiát hoz. A hagyománytisztelő iskolában pedig tanyát ver a lázadás szelleme.
Párizs éjjel - Murger festői és kurtizánjai, a mai kozmopolita számkivetettek egy varázslatos városban. A mindennapi élet jelenetei Kaurismäki felfogásában olyan filmművészeti karizmával rendelkeznek, hogy képesek feledtetni velünk Fassbinder és Pasolini elvesztését... Az egyetlen olyan valóban fiatal európai rendező, aki azt az érzést kelti bennünk, hogy újra feltalálja a mozit... Szordínós érzelmesség, fanyar, humoros, szeretetreméltó, peches fapofák, hervadtan is szerelmet ébresztő grizettek, csendes ellenkezés a törvények szorító szellemével, a nyűtt ruhák mögött szerényen viselt romolhatatlan méltóság - a berlini fesztivál legvigasztalóbb, legotthonosabb filmje volt ez. A film nem szolgai adaptáció, nem romantikusan kiszínezett, kosztümös melodráma.
A nyolcvanas évek közepén a szovjetek elhatározzák, hogy megszállják Nyugat-Németországot is. A kansasi Lawrence-ben az emberek békésen élik a mindennapi életüket, ügyet se vetve arra, hogy az atomháború napról napra közelebb kerül hozzájuk. A fokozódó nemzetközi helyzetben az első atomrakétát a szovjetek lövik ki egy német városra, aztán már szépen hullanak a töltetek, kölcsönösen. Az emberek lassan kezdik kirámolni a pincéiket Kansasban, hogy majd esetleg oda rejtőznének. Végül a háromszáznál is több szovjet atomrakéta közül kettő speciel pont a missouri-i Kansas City-t találja el. Sokan azonnal meghalnak, a többieknek pedig föl kell készülniük a radioaktív sugárzás hosszan tartó hatásaira.
Sidney Bruhl, az egykor sikeres krimiíró új darabja csúnyán megbukik a színházi bemutató napján. Az elkeseredett művész az alkoholba fojtja bánatát, és butuska felesége pénzén tengődik. Hamarosan csomagot kap, amelyben egy volt tanítványa kéziratát találja: a "Halálcsapda" címet viselő krimi lenyűgözi Sidneyt, amelyben a visszatérés nagy lehetőségét látja. Mivel neki már nincs ihlete, elhatározza, hogy elteszi láb alól a tehetséges Cliffordot, a művet pedig sajátjaként sikerre viszi. Terve megvalósulni látszik, amikor meghívja magához a fiút, és végrehajtja a tökéletes bűntényt. A nagy terv elképzeléséből azonban két pszichopata játszmája alakul ki.
John, a tehetséges, vidékről érkezett proligyerek egy színiiskolában ismerkedik meg egy ifjú titánnal, s az írói babérokra törő Kenneth Halliwell addig ismeretlen világokba vezeti be védencét. John Orton fokozatosan áttér a heteroszexualitásról a homoerotikára, majd megváltoztatja keresztnevét és Joe Orton néven írt darabjaival - mint például a Szajré és az Amit a lakáj látott - elindul a világhír felé. Immár fordult a kocka, a tanítványból mester lett, s ezt a nála kevésbé tehetséges és feleannyira sem szexis, egyre hátrébb szoruló Ken bajosan fogadja. Ráadásul Joe szinte mániákusan látogatja a londoni piszoárokat, keresvén kéjt, ihletet és darabíróhoz méltó véget.
1644, Párizs... A később Moliére néven ismertté vált, 22 éves Jean-Baptiste Poquelin (Romain Duris) kiváló vándorkomikus, ám a neki kedves tragikus szerepeket a közönség nem díjazza, sőt hitelezői börtönbe vettetik. Egy bizonyos Monsieur Jourdain (Fabrice Luchini) azonban segítségére siet, azzal a feltétellel, hogy segít színre vinni saját darabját, mellyel a szépséges, ám veszélyes özvegyet, Célimene-t (Ludivine Sagnier) kívánja elcsábítani. A jómódú Jourdain nős és tiszteletben álló családapa: feleségének, Elmire-nek (Laura Morante) nem szabadna megsejtenie, hogy férje mire készül. Így az ismert írót papként - Tartuffe néven mutatja be, és lányai mellé szerződteti házitanítónak.
Sidda Walker sikeres drámaírónő a Broadway-n. Egy interjú során boldogtalan gyermekkoráról mesél. Édesanyja felháborodottan olvassa a sorokat több ezer kilométerrel távolabb. Újra felizzik kettejük között a régi feszültség. Majd Sidda hirtelen titokzatos körülmények között eltűnik. Édesanyja túlbuzgó barátnői rabolják el és Louisianába hurcolják, hogy szembesítsék Siddát gyermekkorával és az anyai igazsággal.
A magyar filmpiacon érthetetlenül és méltánytalanul mellőzött film egy naiv, lelkes és céltudatos színésznő útját követi nyomon a sztárrá válásig, Katharine Hepburn fantasztikus alakításában, (több helyen a mi Molnár Ferencünk sajátos méltatásával.) Katharine Hepburn ezért az alakításáért 1934-ben elnyerte a legjobb női főszereplő Oscar-díjat.