1929. februárjában két munkanélküli muzsikus, Joe és Jerry végső lépésre szánja el magát: jelentkeznek egy női zenekarba! Ám maguk is meglepődnek, amikor női ruhába bújva felvételt nyernek. Csak akkor jönnek rá, hogy megfogták az Isten lábát, amikor felszállnak a vonatra, amellyel az együttes Floridába indul, egy hálókocsiban kell ugyanis tölteniük az éjszakákat a zenekar tucatnyi lánytagjával, akik hamar bizalmukba fogadják az új lányokat... A végső meglepetés azonban még várat magára. Kiderül ugyanis, hogy az énekesnő, Sugar Kane egy igazi bombázó, akibe mindkét nőimitátor halálosan beleszeret. Esélyük azonban vajmi kevés, ugyanis Sugar nem randizik hölgyekkel, de még csak csóró urakkal sem. Joe-nak azonban van már egy terve: lányként Sugar bizalmába férkőzik, két fellépés között viszont átöltözik és gazdag playboynak adja ki magát, aki nagyon is tudja, mit kell tennie ahhoz, hogy Sugar kedvébe járjon. Jerry-nek eközben egy lelkes udvarlója akad, akit képtelen levakarni magáról.
A közvetlenül az első világháború után készült film a német expresszionista filmstílus legnagyobb hatású, legtöbbet idézett alkotása, amely 1958-ban a híres brüsszeli szavazáson bekerült minden idők legjobb 12 filmje közé. A forgatókönyvírók eredeti szándéka szerint Caligari, az őrült hipnotizőr, és médiumának kapcsolata a hatalomra törő, irracionálisan gonosz zsarnok és a kiszolgáltatott kisember viszonyát testesítette volna meg. Az eredeti cselekményhez utólag hozzákapcsolt kerettörténet tompította a társadalomkritikát, és lélektani síkra emelte a konfliktust. A filmben kizárólag festett díszleteket alkalmaztak, amelyeket három expresszionista festő, a Sturm csoport tagjai készítettek. A kísérteties, látomásszerű kisvárosban az utcák hegyesszögben torkollnak egymásba, a düledező kockaházak tetején a kémények ferdén meredeznek. A torz perspektívájú, hatásosan megvilágított díszletek között a szereplők árnyakként suhannak, mintha maguk is megelevenedett rajzfigurák lennének.
Ernst Lubitsch 1942-ben megalkotta Hollywood leghíresebb komédiáját. A stáblistán csupa magyar név fémjelzi a lengyel opuszt, mely máig maradandó és minden alkalommal újra nézhető és mulattató szatíra. A helyszín Varsó, a Nemzeti Színház, a dátum 1939. A színházban náciellenes darabot próbálnak a színészek, melyet a lengyel kormány letilt, mondván, Hitlert nem lehet provokálni. Éppen ezért a színészek Shakespeare Hamletjét adják elő. Mikor Joseph Tura a nagymonológot mondja - "Lenni vagy nem lenni -, egy fiatal katona feltűnően feláll a második sorban, s eltűnik a színfalak mögött. A vezető színész először meghökken, sejtelme sincs, mi a valódi ok. A következő napokban minden egyes előadáson ugyanúgy megismétlődik a nézőtéri jelenet. Tura szinte belebetegszik, s még csak nem is sejti, hogy a katona a nagymonológ röpke ideje alatt feleségével, Maria Tura színésznővel találkozik az öltözőben...
A kedves, elbűvölő Brewster-nővéreket szereti és tiszteli a szomszédság. A tündéri öreglányok fáradhatatlanul jótékonykodnak, nem csoda, ha jó hírükhöz kétség sem férhet. Akad azonban egy jótéteményük, amellyel nem nagyon büszkélkednek: szomorú agglegények utolsó óráit édesítik meg egy kis bodzaborral és néhány csepp arzénnal! Jóképű unokaöccsük, Mortimer a döbbenettől szólni sem tud, amikor rájön, hogy nénikéi, akik látszólag a légynek sem tudnak ártani, valójában sorozatgyilkosok. Komolyan elgondolkodik azon, hogy érdemes-e családot alapítania a gyönyörű Elaine-nel, akit csak nemrég vezetett oltár elé. Mortimer attól fél, az őrültség genetikai hiba a családjában - és feltételezése nem alaptalan. A gyilkos nénikék mellett ugyanis van még egy bátyja, aki sötét ügyletekben érdekelt és egy öccse, aki azt hiszi magáról, hogy ő Theodore Roosevelt.
Raimunda egy fiatal, keményen dolgozó és igen vonzó édesanya, aki munkanélküli férjével neveli serdülőkorban lévő lányukat. Nővére, Sole viszont igen félénk nő, aki egy illegális fodrászszalonban keresi kenyerét. A férje faképnél hagyta és lelépett egyik ügyfelével. Sole azóta egyedül él. Egy tavaszi vasárnapon Sole felhívja Raimundát, hogy tájékoztassa őt Paula nénikéjük haláláról. Raimunda nagyon szerette nénikéjét, mégsem tud ott lenni a temetésen. Sole egyedül tér vissza szülővárosába, ahol a szomszédok közlik, édesanyja visszatért a túlvilágról, hogy Paula nénikéjének gondját viselje betegeskedő éveiben.
Frankenstein titkos kísérleteinek eredményeképpen életre kelti laboratóriumában az elhunyt Evát. Hirtelen robbanás rázza meg a kastélyt és elpusztul az életet adó gépezet. Frankenstein, Eva és néhány segítőjük megmenekül. Úgy hiszik sokáig, hogy Viktor, a szörnyszülött a lángokban lelte halálát. Viktor viszont csatlakozik egy vándorcirkuszhoz és bosszút esküszik. Frankenstein közben saját ízlése szerint formálja Eva fejlődését, aki szerencsétlenségére hamar túltesz alkotója akaratán. Eljön az éj, mikor Frankenstein doktort saját kreatúrái tetemre hívják.
Az utóbbi évek egyik legismertebb ausztrál filmje Murielről, a bátortalan, gátlásos és csúnyácska lányról szól, aki egy álmos, vidéki kisvárosban él. Muriel életét az apján és a testvérein kívül még az ismerősei is megkeserítik. A lány naphosszat ül a szobájában, ABBA-dalokat hallgat és a saját esküvőjéről álmodozik, amelynek köszönhetően kiszabadulhatna a családi fészekből. Az esküvő rövidesen Muriel rögeszméjévé válik. Amikor a keserűség pohara betelik, a lány az első adandó alkalommal, kitisztítja apja bankszámláját és habozás nélkül Hawaiira szökik, hogy szakítson eddigi életével.
Jigsaw ezúttal nyolc fiatalt csalt kelepcébe egy régi óvóhelyen. Ebből a csapdákkal teli helyről kellene megtalálniuk a kijáratot, még mielőtt a lassan beáramló mérgező gáz végezne velük. Jigsaw pedig szokásához híven kamerákon keresztül élvezi az életre-halálra menő előadást.