1914. London. Egy öregedő, részeges bohóc, Calvero megmenti az azonos panzióban lakó táncosnő életét. A lány öngyilkosságot próbált elkövetni, mert betegsége miatt nem tud többé táncolni. De Calvero rájön, paralízisét lelkiismeret-furdalása váltotta ki, hiszen úgy érzi, nővére az ő karrierje miatt áldozta fel magát. A pálya szélére sodródott Calvero mindent elkövet, hogy a lányt ismét talpra állítsa.
A varsói felkelés leverése idején 1944-ben járunk. Már csak egymástól elszigetelt, kisebb alakulatok tartják magukat. Az egyik közöttük Zadra parancsnok negyvenhárom fős egysége. A központból azt az utasítást kapják, hogy hajnalban ereszkedjenek le a szennyvízelvezető csatornába, és azon keresztül érkezhetnek el a belvárosba, a parancsnoki egységhez. De milyen hatással lesz az emberekre, magatartásukra, kapcsolataikra a pokol bugyrának is beillő csatorna? Ahogy Zadra emberei leereszkednek a csatornába, minden könyörtelen következetességgel fordul az ellentétébe...
Két fiatalember. Az egyik gazdag, a másik középosztálybeli. Mindketten ugyanabból a városból származnak, és ugyanabba a nőbe szerelmesek. Az első világháború kitörésekor beállnak a légierőhöz pilótaként és a háború alatt végig barátok is maradnak, annak ellenére, hogy a nő iránt érzet szerelmük, kicsit beárnyékolja a kapcsolatukat.
Marie St. Clair egy vidéki kisvárosban tengeti egyhangú napjait. Zsarnok apja nem engedi, hogy élje az életét, még a szobája ajtaját is rázárja. Marie és szerelme, a szegény, de tehetséges festőművész Jean Millet elhatározzák, hogy megszöknek. A pályaudvaron beszélnek meg találkozót. Jean azonban nem érkezik meg időben, amit Marie úgy értelmez, hogy a fiú cserbenhagyta. Felül a párizsi vonatra egyedül. Egy évvel később találkozunk hősnőnkkel, aki most már a csillogó párizsi társaság központja és Pierre Revelnek, a gazdag és léha világfinak a barátnője. Ám hiába a pompa és a csillogás, Marie egyre magányosabbnak, egyre céltalanabbnak érzi az életét. Egy este társaságba hivatalos. Eltéved a lépcsőházban és egy másik lakásba kopogtat. Az ajtó feltárul, s hajdani szerelme, Jean Millet áll előtte. Mindkettőjükben feléled a múlt emléke.
A film képi világa és az alaposan átgyúrt Poe-novella a Dr. Caligarit idézi. Párizs, 1845: a majomkísérleteihez elrabolt utcalányokat használó titokzatos orvosra gyanakodni kezd a következő áldozat vőlegénye...