A César-díjas Mikrokozmosz nem szokványos természetfilm, inkább rovar-eposz, hősökkel, istenekkel. A film címe beszélő cím, a körülöttünk lévő mikrovilágot, magát a mikrokozmoszt teszi láthatóvá a biológus páros. A Mikrokozmoszban egy és negyed órán át minden szöveg, narráció, ismeretterjesztő információ nélkül élhetjük át az apró, fűközeli lények: rovarok, csigák, lepkék életét. Olyan ez a film, mint egy szimfónia vagy mint egy ősi mítoszokat rejtő képeskönyv. Nem természetfilm, nem dokumentum, nem ismeretterjesztő oktatófilm, hanem a valóság valószerűtlen látása, egy nem létező perspektívából való szemlélése, mely így egy valótlan valóságot teremt, ismert lényeket tesz idegenné, saját világunkat a képzelet alkotásává változtatja, vagyis ez a film - ahogy maga nevezi magát - "természeti fikció".

Christa Mcauliffe New Hampshire-i tanárnőt nagy öröm érte az 1980-as évek közepén: több ezer jelentkező közül őrá esett a NASA választása, ő lehetett az első civil, aki nekiindulhatott a világűrnek egy űrhajó fedélzetén. Álmai - és a NASA álmai - azonban tragikusan rövid életűek voltak: a Challenger űrrepülőgép nem sokkal az indítás után felrobbant, a fedélzetén tartózkodó valamennyi asztronauta életét kioltva. A film a Challenger-katasztrófa és a baleset utóéletének megrendítő krónikája.