A korábbi címszereplőkkel ellentétben Charles Laughton Quasimodó-alakítása nem a szörnyszülött külsőségeire koncentrál, hanem a figurát belülről, tudatosan építi fel. A színész vonzódása a groteszkhez, maszkírozó képessége, valamint a túlzásoktól való tartózkodása - végletes, ám sokrétű és mélyen emberi figurát teremt. A szörny nyomorúságos alakja, motyogó hangja, torz arca mögött az esendő embert ábrázolja. Gesztusaival, arcjátékával olyan alakítást nyújt, melynek részletei csak filmvásznon bontakoznak ki igazán.

Az egyedülálló, fiatal párizsi nő, Sandra életét kislányának nevelése, tolmácsként végzett munkája és egykor briliáns elméjű, mára hanyatló szellemű apjának gondozása tölti ki. Egy nap véletlenül összefut egy régi barátjával. Ellenállhatatlan erejű vonzalom bontakozik ki közöttük, és – bár a férfi nős – viharos szerelmi viszonyba kezdenek. A szenvedélyek mellett azonban egyre gyakoribb a csalódás és fájdalom is. Sandrának egy idő után kicsúszik a keze közül az irányítás, és napról napra nehezebb döntéseket kell meghoznia mind apja ápolásával, mind pedig saját életével kapcsolatban.

Rémy egy fiatal párizsi, aki egyszerű munkát végez. Mélanie egy fiatal párizsi, aki tudományos kutatással foglalkozik. Két depressziós hangulatú ember, akik egymás közelében élnek, de nem tudnak egymásról. Vajon találkoznak-e valaha?

Macon Leary útikönyveket ír - célja olyan utakra vezetni olvasóit, amelyek a lehető legkisebb megrázkódtatással járnak. Történetünk kezdetén éppen darabokra hullik az élete: a fia meghal, a felesége pedig éppen el akarja hagyni. És ekkor találkozik egy tőle homlokegyenest különböző nővel, Muriellel.