941-ben a Szovjetunió olyan mértékű veszteségeket szenvedett el a németekkel vívott háború során, hogy Sztálin kénytelen volt Churchill-től segítséget kérni a harcok folytatásához. A támogatás meg is érkezett, hadianyaggal és utánpótlással megrakott, rendszeresen induló hajókonvojok formájában, melyek az akkor szóba jöhető egyetlen útvonalat használták: a megszállt Norvégiát északon megkerülve, a Jeges tengeren át Arhangelszk, vagy Murmanszk kikötőjébe. A taktika kezdetben működött, a szállítmányok nagyobb veszteségek nélkül értek célba. Egészen 1942. június 27.-ig, amikor is a PQ17 jelű, addigi legnagyobb, 35 teherhajóból és a kisérő hadihajókból álló konvoj útnak indult Izlandról Arhangelszk kikötője felé.

McNamara 1995-ben megjelent emlékiratai inspirálták a filmet, melyben az egykori védelmi miniszter erkölcsi szempontból kérdőjelezi meg saját politikai pályafutását. Errol Morris riporter a közel húszórás interjú során nem csupán a Fehér Házban eltöltött éveiről, hanem a kormányon kívüli ténykedéséről is faggatta McNamarát. Például arról, milyen szerepet töltött be a II. világháborúban Japán bombázásában.

Kiindulásul véve a sokat vitatott 2000-es választásokat, Moore bemutatja George W. Bush valószerűtlen felemelkedését, melynek eredményeként az olaj-bizniszben tevékenykedő bukott üzletemberből a világ vezető nagyhatalmának első embere lett. Ezt követően Moore felnyitja Bush privát Pandora szelencéjét: bemutatja milyen szoros baráti szálak fűzik a családot és üzlettársaik körét, a Szaúd-Arábiai királyi családhoz és a bin Laden-rokonsághoz. Az Iraki háború kitörésekor Moore mély együttérzéssel és visszafojtott haraggal vizsgálja az emberi szenvedéseket. Miközben az amerikai hátországot elárasztják a háború következményeivel birkózó családok hatásos portréi, az amerikai katonáknak a kiábrándultsággal és az iraki frontvonal valós borzalmaival kell szembenézniük. A helyzet abszurditását és botrányosságát csak fokozza Moore beszámolója arról, hogy az üzleti élet vezetői hogyan igyekeztek hasznot húzni az emberi szenvedésből, az iraki olajból és az amerikai adófizetők véréből és dollárjaiból?