1991-et írunk, a 10 éves Zsófi új iskolába kerül. Az új helyen sok minden idegen és furcsa, de van remény: Zsófi bekerül az iskola híres kórusába, és összebarátkozik Lizával, aki a legnépszerűbb lány az osztályban. Még nem is sejti, hogy hamarosan Lizával együtt kell szembeszállniuk a kórusvezető Erika nénivel, aki nem olyan kedves, mint amilyennek elsőre látszik.

A történet 1865 tavaszán játszódik Kiotóban. A Shinsengumi gárda olyan újoncokat toboroz, akikből szamuráj harcosokat nevelnek. Csak a legjobbak kerülhetnek be a gárdába, ezért minden jelentkezőnek meg kell küzdenie Soji Okitával (Shinji Takeda), a gárda legkiválóbb harcosával. Isami Kondo parancsnok (Yoichi Sai) és Toshizo Hijikata felügyelik a toborzást. Csak Hyozo Tashiro (Tadanobu Asano) és a jóképű, lányosan finom megjelenésű Sozaburo Kano (Ryuhei Matsuda) kerül kiválasztásra. Sozaburu szépsége egyaránt lenyűgözi kiképző parancsnokát, Hijikatát, és rivális újonctársát Kanot. A rendező határozottan, de végtelen finomsággal sejteti a férfiak egymás iránt gerjesztett szenvedélyét. A film egyik különlegessége, hogy a halált és a homoszexualitást meghitt kapcsolatban ábrázolja. Lenyűgöző képek, lélegzetelállító koreográfia, szerelmek, vágyak, gyötrelmek, küzdelmek, végzetes féltékenység, egyszóval: Gohatto, vagyis Tabu.

A nagy itáliai festő, Caravaggio életrajzírói szerint a festő azt állította, olyan pontosan másolta modelljeit, hogy még egy ecsetvonást sem tett soha, amit a sajátjának nevezhetett volna. Ezt használta ki Derek Jarman, amikor filmje cselekményének szerkezetét a festmények alapján építette fel. Jarman kombinálja a tudományost, a festőit és a látnokit. Bejárja Caravaggio világát, fantáziát sző a képeken szereplő emberekről, bennük találja meg Caravaggio viharos magánéletének szereplőit és drámáit.