A dialógusok és valódi cselekmény nélküli film máshol még soha nem látott perspektívából mutatja meg a természet csodáit, a felhőket, a viharokat, a naplementét és az éjszaka fényeit, hol lassítva, hol felgyorsítva az eseményeket, majd az ember alkotta létesítmények művészien fényképezett részleteiben gyönyörködhet a néző, a milliós nagyvárosok forgatagában, a szinte néptelen sivatagok látványában, a különböző népcsoportokhoz tartozó emberi arcokban, de láthatunk balettszerűen mozgó gyártósoron dolgozó robotokat, az ipar képeit, és láthatjuk az emberi pusztítás nyomait is. Koyaanisqatsi hopi nyelven annyit jelent: egyensúlyából kibillent világ - kizökkent világ. Reggio filmje hol megnyugtatja a nézőt, hol csodálkozásra készteti, de mindenképpen gondolkodásra serkent. Célja, hogy meglássuk a világ hétköznapi csodáit, és megértsük, hogy milyen veszélyek fenyegetik változó világunkat, ha az embernek köszönhetően kibillen a kényes egyensúly!

Napjainkban soha nem látott módon csökken Földünkön az élőlények sokfélesége, vagyis a biodiverzitás. Mik a kiváltó okok, mióta tart ez a folyamat, mi az emberiség szerepe mindebben, és mit tehetünk a folyamat lelassítása érdekében? Milyen következményekkel jár a fajok eltűnése? Milyen összefüggés tárható fel a biodiverzitás szűkülése, valamint az olyan világjárványok terjedése között, mint a Covid-19? David Attenborough legújabb filmjében ezekre a kérdésekre keresi a választ, hogy tehessünk valamit bolygónk jövőjéért, mielőtt túl késő lenne.

Jim al-Khalili professzor optimistán tekint a mesterséges intelligencia fejlődése elé. Rámutat, hogy ez nemcsak a világunkat változtatja meg, hanem az intelligenciáról és a tudatról kialakult képet is.