Az Ukrajna elleni orosz támadás előestéjén egy csapat ukrán újságíró érkezik a stratégiai helyzetű keleti kikötővárosba, Mariupolba. Az ezt követő támadás és ostrom során bombák hullanak, a lakosok elmenekülnek, egyre nehezebb elektromos áramhoz, élelemhez, vízhez és gyógyszerhez jutni. A csapat – a városban maradt egyedüli nemzetközi újságírók – igyekszik dokumentálni a háború borzalmait és kijuttatni felvételeiket az ostromlott városból. Mikor végül körbeveszik őket az orosz katonák, egy kórházban lelnek menedékre, de fogalmuk sincs, hogy fognak kijutni.

941-ben a Szovjetunió olyan mértékű veszteségeket szenvedett el a németekkel vívott háború során, hogy Sztálin kénytelen volt Churchill-től segítséget kérni a harcok folytatásához. A támogatás meg is érkezett, hadianyaggal és utánpótlással megrakott, rendszeresen induló hajókonvojok formájában, melyek az akkor szóba jöhető egyetlen útvonalat használták: a megszállt Norvégiát északon megkerülve, a Jeges tengeren át Arhangelszk, vagy Murmanszk kikötőjébe. A taktika kezdetben működött, a szállítmányok nagyobb veszteségek nélkül értek célba. Egészen 1942. június 27.-ig, amikor is a PQ17 jelű, addigi legnagyobb, 35 teherhajóból és a kisérő hadihajókból álló konvoj útnak indult Izlandról Arhangelszk kikötője felé.