Virágmotívumtól a lezbianizmusig minden létező italo-krimi hozzávaló bele lett dobva a darálóba, hogy aztán a másik végén egy aránylag koherens Sergio Martino giallo jöjjön ki, melyet éppenséggel nem Martino, hanem a spagetti-western háttérrel érkező, és a RATMAN-nel távozó, Giuliano Carnimeo rendezett meg. Gastaldi szkriptjében az összes karakter már felbukkant vagy hamarosan fel fog bukkanni valamelyik általa jegyzett másik filmben, ezért amolyan 'best of giallo' benyomását keltve szórakoztat a jól megrendezett, Stelvio Massi fényképezte gyilkosságaival, dekadens figuráival, és meglepően sok humorral, hála az ügyön dolgozó két inkompetens detektívnek.

A Toxikus Bosszúálló visszatér negyedszerre, és bebizonyítja, hogy ő hasznos tagja a társadalomnak.

A fekete Emanuelle Indiába megy, hogy találkozzon egy Shanti nevű guruval, aki állítása szerint elérte a szexualitás legteljesebb csúcspontját. Emanuelle azonban kideríti, hogy a guru valójában emberkereskedő, aki sajátos prédikációkkal csalja el a fiatal lányokat, hogy aztán a Közel-Keleten eladhassa őket...

A Bitch Slap középpontjában három rosszlány áll egy lecsúszott sztriptíztáncos, egy drogos akit emberölésért köröznek és egy vállalati bróker akik egy elhagyatott sivatagi találkahelyre tartanak, hogy 200 milliót érő gyémántot lopjanak el egy maffiavezértől. Az események azonban hamarosan kicsúsznak a kezükből újabb bűnözök bukkannak fel, néhány új igazság a felszínre kerül és a szövetségesből hamarosan halálos ellenségek lesznek amíg ki nem derül, hogy mindannyiukat átverték, és egyikük egyáltalán nem az, akinek látszik, sőt, talán nem is ember.