Dr. William Marston, a Harvard Pszichológia Karának professzora találta fel a modern hazugságvizsgálót, amelyet rendőrség is alkalmaz. Dr. Marston ezen felül arról is ismert, hogy ő találta ki a Wonder Woman-t. Marston többszerelműségben élt feleségével, Elizabeth-tel, aki szintén pszichológus és feltaláló volt, valamint Olive Byrne-nel, egykori diákjával. Ez a nem hétköznapi kapcsolat vezetett a hazugságvizsgáló feltalálásához. Feltételezhetően Elizabeth és Olive karakterei szolgáltak Wonder Woman alapjául. Marston végül 1947-ben bőrrákban halt meg, de a két nő a férfi halála után is együtt maradt, és együtt is nevelték fel Marston gyermekeit.
A huszonéves Lee elmegyógyintézeti kezelését követően szülővárosában próbál új életet kezdeni. Nyomasztó gyerekkori emlékei elől menekülve találkozgatni kezd középiskolai osztálytársával, s hamarosan sikerül elhelyezkednie egy helyi ügyvédi irodában, mint titkárnő. Újdonsült főnökét, Edward Grey-t teljesen rabul ejti a fiatal lány, kapcsolatuk hamar túljut a szokásos főnök-alkalmazott viszonyon, amelyben a tabuk nélküli szexuális vágyak kiélése központi szerepet kap.
Joe-ra (Charlotte Gainsbourg) egy nap egy sikátorban fekve a rideg utcakövön talál rá az éppen boltba igyekvő Seligman (Stellan Skarsgard). A fiatal nőt megverték, vérzik, és szemmel láthatóan segítségre szorul, ezért a férfi megsajnálja, és elviszi magához, hogy ápolja. Joe pedig mind őszintébben meséli el jóakarójának, miképp került abba a lehetetlen helyzetbe, ahogyan találkoztak. A nő nimfomániásnak diagnosztizálja magát, élményei pedig egészen a tinédzserkoráig nyúlnak vissza. Történetei között szót ejt édesapjáról, egy nagy szerelméről, és szeretőkről, de mindenekelőtt szexuális kalandjairól, amelyek bővelkednek extrémitásokban, zavarba ejtő helyzetekben, szexuális pózokban és játékokban, valamint vállalt perverziókban. Seligman megértően, ámde zavartan hallgatja a nőt és a történelemből, valamint a tudományból vett példákkal és tapasztalatokkal igyekszik értelmet adni a nő tetteinek.
Tom Welles magándetektívként dolgozik az egyik pennsylvaniai kisvárosban. Miközben a nagy kihívásról álmodik, leginkább házasságtörési ügyekkel és más piti dolgokkal foglalkozik. Egyik nap azonban különös feladattal bízzák meg. Az idős és dúsgazdag özvegyasszony a férje páncélszekrényében régi, nyolcmilliméteres filmtekercset talált. A pornófilmen halálra kínoznak egy lányt. Az asszony arra kéri a magánnyomozót, hogy járjon utána, ki lehet az áldozat. A nyomozás Wellest a társadalom legsötétebb, legmocskosabb bugyraiba vezeti.
Az itt bemutatott filmet mértékadó helyen a filmtörténelem egyik kimagaslóan erotikus, ha nem a legerotikusabb filmjének értékelték. Természetesen ennek megítéléséhez időben a hetvenes évekig kell visszamennünk, amikor a francia Just Jaeckin rendező az „Emmanuelle” 1974. évi elsöprő sikerén felbuzdulva elkészítette a Pauline Réage (vagyis Dominique Aury) botránykönyvén alapuló „The Story of O”-t. A címszerepet a gyönyörű Corinne Clery-re (O) osztotta. A címben szereplő kalandok leginkább két férfihez (Rene és Sir Stephen) fűződő intim és szado-mazochista kapcsolatát mutatják be némi leszbikus epizóddal fűszerezve. A történet lényege az, hogy O milyen mértékben képes alávetnie magát szerelmei képtelen, megalázó és brutalitásba torkolló beteges akaratának. Ez leginkább a Sir Stephennel való szenvedélyes viszony közben domborodik ki,
Fred Lavery és Sheila Kingston, a két sokat próbált Los Angeles-i zsaru már majdnem fülön csípi a régóta üldözött gyémánt-maffiát, amikor a banda két jeles tagja meglép a gondosan előkészített kelepcéből. A nyomok az egzotikus Éden klubba vezetnek. Egy szigetre, ahol a gyönyörű Miss Liza az érzékek és a nemek mindenható úrnője...