Seibei alacsony rangú, megözvegyült szamuráj, aki hivatalnoki szolgálatáért kapott szerény fizetésébõl tartja el két kislányát és beteg édesanyját. Hiába hívják munka után szakét inni és gésákkal szórakozni a többiek, naplementekor mindig hazaindul családjához, így a háta mögött ráragad az "Alkony Seibei" becenév. Amikor gyerekkori szerelme, Tomoe visszatér a városba, erõszakos férjétõl menekülve, Seibei áthágja a szamuráj szabályokat, és szembeszáll a durva Kodával, hogy megvédje az asszonyt. Egy feljebbvalója felfigyel kitűnõ vívótudására, és rábíz egy fontos feladatot: öljön meg egy kardforgatásáról híres szamurájt. Oscar-díjra és a Berlini Filmfesztivál Arany Medve-díjára jelölt romantikus történet a szamurájok korának alkonyáról, melyet minden idõk 100 legjobb filmje között tartanak számon.
Trudi és Rudi a hatvanas éveikben járó házaspár. Egyedül az asszony tudja, hogy férje gyógyíthatatlan beteg, és rajta múlik az is, hogy elmondja-e ezt neki vagy nem. Az orvos azt tanácsolja a feleségnek, hogy utazzanak el valahová, együtt, vagy talán tegyék meg együtt még azt az életben, amire oly nagyon vágytak. Trudi nem árulja el férjének a bajt, és követi orvosa tanácsát. Rudi soha nem volt nagy kalandor, se álmodozó, de Trudi ráveszi, hogy először utazzanak el Berlinbe, látogassák meg gyermekeiket és unokáikat. Majd folytassák útjukat, s meg se álljanak a tengerig, s utána irány Japán. Berlinben rövid idő alatt rádöbbennek, hogy gyerekeik nagyon elfoglaltak, nincs semmire se idejük, főleg nem a szülőkre. Trudi minden álma volt, hogy egyszer életében láthassa még a "cseresznyevirágzást" Japánban, de váratlanul távozik az élők sorából. Az egyik pillanatról a másikra magára maradó férfi elhatározza, hogy Tokióba utazik, a "Cseresznyevirágzás Fesztiválra".
Tokió, 1936. Abe Szada, a volt prostituált egy fogadóban dolgozik szolgálóként. A fogadó tulajdonosával, a szexuálisan mindenevő Isida Kicsidzóval találkozva szexuális kísérletekből, ivásból és egyéb élvezetekből álló kapcsolatba kezdenek. Egymás iránti megszállottságukban Szada megígérteti Isidával, hogy többé nem fog a feleségével lefeküdni, ellenkező esetben Szada megölheti. Mivel egymás fojtogatását szeretkezés közben különösen izgatónak találják, Isida (miután ígéretét megszegte) megengedi, hogy Szada ily módon ölje meg. Szada ezt megteszi, majd levágja Isida péniszét, ezután vérrel a férfi mellkasára írja: „Szada és Kicsi örökké együtt.”
A film első részében megismert szereplőket, az ifjú bajnokot és bölcs mesterét ezúttal Japánban látjuk viszont, ahol Miyagi egy régi ellenségével és gonosz unokaöccsével kerülnek szembe. Továbbra is csattannak a pofonok, lendülnek a lábak és repülnek a tehetetlen testek. A karate-filmek haladó hagyományait követő alkotás se többet se kevesebbet nem ígér, mint amit várunk tőle: egy izgalmas harci jelenetekben bővelkedő, fordulatos, izgalmas perceket a képernyő előtt.
A kísérleti műtétnek köszönhetően Virgil visszanyeri gyermekkorban elvesztett látását. A férfi olyan világba csöppen, ahol a tárgyaknak nincs sajátos jelentésük, és a nagy távolságok csak néhány centinek tűnnek. Virgilnek formáról formára, színről színre, méretről méretre fel kell fedezni ezt az új tájat, meg kell tanulnia, hogy a fénytől nem kell félni. De amint azzal küszködik, hogy megértse az előtte feltáruló káprázatos új világot, elveszíti szem elől azt, amit leginkább akart. Csak amikor nem a szeme után megy, hanem a szívére hallgat, akkor érti meg, hogy mit jelent igazán "látni".