A hírnevet hajszolta. Egy olyan zoológiai ritkaság nyomába eredt, amelynek kategorizálása révén becsempészhette volna saját nevét a lexikonba. Az üldözés során egy homoksivatag ingoványos területére csalta az "űzött vad", ami majdnem életébe került. A tudós dicsőségére vágyó városi tanárt az őslakosok mentették meg, akik cserébe nagy árat kértek. De a gödör alján lévő, házát a futóhomoktól állandó lapátolással kiszabadító özvegyasszony mellett lassan társra és értelmes munkára lelt. (port.hu)

2029-et járunk, a mutánsok szétszéledtek. A megfáradt, magányos Logan a mexikói határ szélén, egy porfészekben bujkál, alkoholba fojtva bánatát. Társa a száműzetésben a csavargó Caliban, és a beteg X professzor, akinek elméjét súlyos rohamok gyötrik. Egyik nap egy titokzatos nő keresi fel Farkast. Egy különös kislánnyal érkezett, akit Logannek kellene biztonságba juttatnia. És a sokat próbált harcos elindul, hogy egy utolsó, életre-halálra szóló küldetés során beteljesítse sorsát.

A visszahúzódó, inkább kutatóorvosnak, mint gyakorló pszichiáternek való Dr. Malcolm Sayer a Baibridge-i Kórház ideggyógyászatára kerül. Az osztályon szinte teljesen öntudatlan, gyermekkoruk óta tetszhalott állapotban lévő betegeket kezelnek. Bár nem tudnak beszélni és érzelmeiket, gondolataikat más módon adják környezetük tudtára, Sayer meg van győződve róla, hogy ezek az emberek "odabenn mégis élnek". A lelkes orvos egy olyan új gyógyszert fedez fel, amellyel a betegeket vissza lehet hozni őket az életbe. Csodálatos ébredésnek lehetünk tanúi.

Dogville városa a Sziklás-hegységben található, annak az útnak a végén, amely az elhagyott ezüstbányához vezet. Dogville lakói jó és becsületes emberek, akik szeretik a városukat. A településen az a ház a legszebb, amelyben Tom él. Egy este Tom puskalövéseket hall a völgyből. Tom leül egy padra, hogy elgondolkodjon a történeteken, amikor Moses, a kutyája ugatni kezd, és az ugatás úgy hangzik, mintha fel akarná hívni valakire a figyelmet. Ez a valaki Grace, aki nem térképről választotta a helyet, hogy látogatást tegyen itt, Tom mégis rögtön úgy érzi, hogy a nő ide tartozik. Egy teherautónyi fegyveres üldözi a szépséges menekülőt, Tom elbújtatja Grace-t, és azt mondja a gengsztereknek, hogy nem tapasztalt semmi rendkívülit. A másnapi városi találkozón beszámol a meglepett dogville-ieknek az előző este történtekről, majd lemegy a bányába, ahová elbújtatta Grace-t, és kihozza a napfényre. A városiak úgy döntenek, hogy a nő két hétig maradhat Dogville-ben...

A film alapjául az 1971-es, hírhedt Stanford-i börtönkísérlet szolgál. A kutatólaborban egy valódi börtönt modelleznek, cellákkal, rácsokkal és megfigyelő kamerákkal felszerelve. Két héten keresztül 20 férfi játssza el a börtönőrök és a rabok szerepét, miközben a tudósok az agresszív viselkedést vizsgálják. A rabok el vannak zárva, és látszólag enyhe megkötések vonatkoznak rájuk, az őrök pedig azt az utasítást kapják, hogy fizikai erőszak nélkül próbáljanak meg rendet tartani. A résztvevők közül bárki bármikor kiléphet, de a szereplőknek fizetett díjat ebben az esetben nem veheti fel. Az első napokban a két csoport közötti hangulat inkább csak bizonytalan, de ahogy telik az idő egyre több valódi konfliktus alakul ki, az őrök pedig egyre drasztikusabb korlátozásokat vezetnek be a fegyelem megtartása érdekében. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kísérlet túl jól sikerül.

Valami történik Jacob Singerrel. Már évek óta állandóan visszatérő rémálmok gyötrik, melyben megjelennek emlékei a vietnámi háborúról. Most azonban, évekkel később, valami még rettenetesebb esemény veszi kezdetét az életében. Hallucinált démonok jelennek meg előtte. Jacob, az őrülettől fél, felkeresi pszichiáterét, akiről azonban kiderül, hogy nem sokkal korábban meghalt. Barátnője azzal a magyarázattal állt elő, hogy Jacob démoni látomásai valamiféle lelki problémával magyarázhatóak. Ezt a férfi egészen addig el is fogadja, amíg nem találkozik régi, háborús bajtársával, aki elmondja neki, hogy őt is hasonló hallucinációk gyötrik. Újra feléledő barátságuk azonban rövid életű. Jacob bajtársa ugyanis nem sokkal találkozásuk után szintén életét veszti...

1798-ban egy franciaországi erdőben vadászok egy 12 év körüli fiút találnak, aki vadember módjára él az erdőben. Beszélni nem tud, csak artikulátlanul kiáltozik, ruhátlanul járkál, gyökereket és makkot eszik. Miután rátalálnak, a Süketnémák Intézetébe viszik és Dr. Itard (François Truffaut) kezd el foglalkozni vele. A jólelkű orvos kollégáival ellentétben nem hajlandó elfogadni, hogy a gyermek szellemi fogyatékos. És mivel szenvedélyesen érdekli, hogy milyen az az ember, aki saját fajtársaitól elszakítva a civilizáció hatásaitól érintetlenül töltötte el élete első éveit, magához veszi a fiút és személyesen törődik vele. Házvezetőnője segítségével, emberfeletti türelemmel és határtalan szeretettel próbálják védencüket, Victort ránevelni a civilizált viselkedésre.

Egy nem különösebben szép napon Zac Hobson arra ébred, hogy egyedül van. Teljesen. Az egész világon. Az utcák, a rajtuk álló autók, a lakások üresek, s bár minden tárgy és eszköz a legutóbbi használatának megfelelő helyén van, az emberek eltűntek. Még csak hullák sem maradtak utánuk. Izgalmas alapszituáció, mely rengeteg lehetőséget rejt magában.

Charly harminckét éves szellemi fogyatékos férfi, aki követve Algernont - a kis fehéregeret - agyműtéten esik át, minek következtében intelligenciahányadosa jelentősen megnő. Az orvosi diadalünnep csúcspontján azonban maga döbben rá elsőnek, hogy gyógyulása csak átmeneti. A Nemzetközi Orvoskongresszuson felmutatja Algernon tetemét, akinek sorsa saját sorsát vetíti előre. A film története példázat és figyelmeztetés az öncélú és dehumanizálódott tudomány perspektívájáról.

Egy viselkedéskutató csapat megfigyeli és megpróbálja megismételni az első emberes Mars-misszió tapasztalatait.

Stephen egy fiatal, ártalmatlan, csendes és visszahúzódó főiskolai hallgató, aki egy szép napon megdöbbenve tapasztalja, hogy a karizmatikus Quaid, aki a főiskola peremvidékén lakik egy lebontásra váró házban, a pártfogoltságába veszi őt. Quaidnek az az ötlete támad, hogy disszertációjukat az emberek félelmeiről készítsék el, egyfajta dokumentumfilm jelleggel. Hozzájuk csatlakozik Cheryl, Stephen filmes osztályából vágónak, majd random jelleggel elkezdenek embereket meginterjúvolni félelmeikről. Miután a fiatalok megunják a szokásos félelmekről szóló elbeszéléseket a bohócokról, a sötétségről, stb., a kamerát maguk felé fordítják. Azonban, nehogy azt higyjük, ők nem félnek semmitől; Cheryl elmeséli, miért nem eszik húst apja, aki egy húsfeldolgozó üzemben dolgozott, minden este megerőszakolta őt; Quaid azonban még egy ennél is bizarabb történettel áll elő - szüleit megölték egy fejszével, melynek ő a szemta

A film Stanley Milgram kutatásai alapján arra a kérdésre keresi a választ: miért hajlandóak az emberek, például a nácik, arra, hogy mások parancsait követve szörnyű dolgokat tegyenek másokkal. Stephen Turner professzor elhiteti a diákjaival, hogy amennyiben rosszul teljesítenek egy feladatot, automatikusan fájdalmas elektrosokkot okoznak másoknak. Az eredmény megdöbbentő: vajon mennyi fájdalmat okoznak a diákok "a tudomány nevében"?