Frida Kahlo (Salma Hayek) felkavaró szépségű mexikói festőművésznő élete filmért kiáltott... 1922, Mexikóváros: Frida élvezi diákéveit és az egyre inkább rajongó férfiakat. Barátja, Alejandro (Diego Luna) sok érdekes embernek mutatja be, többek között Diego Rivera (Alfred Molina) festőnek. A felhőtlen időknek egy szörnyű buszbaleset vet véget. Frida hosszú időre ágyba kényszerül. Barátja elhagyja, csak szülei tartják benne a lelket. Édesapja festőkészlettel ajándékozza meg és Frida elkezd alkotni. A lábadozás után újra felkeresi Diego Riverát és megmutatja neki festményeit. Diegót lenyűgözi a lány vad tehetsége. Összeházasodnak és a kor legirigyeltebb és legünnepeltebb párjaként élnek a szabados erkölcsű művészvilágban. Mindketten elkötelezett kommunisták, vendégül látják a száműzött szovjet Trockij-t (Geoffrey Rush) és feleségét (Margarita Sanz), de Fridának emellett még egy igazi kapitalista, Nelson Rockefeller (Edward Norton) is udvarol.

Új-Zéland õslakói, a keleti partvidéken élõ maorik azt állítják, hogy õsük, Paikea bálna hátán érkezett meg a szigetre. A hagyomány szerint minden generációban a fiú örökös veszi át a családfõ szerepét. Azonban egy ikerpár születésekor a fiútestvér meghal, így a lány, Pai rendeltetett a jövõbeli családfõ szerepének betöltésére. Koro, a családfõ nem hajlandó beleegyezni, hogy lány unokája lépjen a nyomába. Pár évvel késõbb Koro a fejébe veszi, hogy törzse folyamatos szerencsétlensége Pai születésével kezdõdött, ezért összehívja embereit, hátha köztük van a leendõ vezér. Pai a világon mindenkinél jobban szereti Koro-t, de szembe kell szállnia vele és a több ezer éves hagyománnyal, hogy bebizonyítsa: õ az igazi örökös.

Egy nyár a Góbi sivatagban, Mongólia déli részén. Egy nomád család segédkezik a tevék születésénél. Az egyiknél komoly nehézségekbe ütközik a kicsi világrahozása. Miután mégis megszületik a kis tevebébi, anyja nem akar tudomást venni róla, nem eteti, és nem gondozza. A hagyomány szerint, a mongolok ilyenkor hívnak egy hegedűst, hogy játékával elbűvölje a nőstényt, akiben a zene hatására talán újra feltámadnak az anyai ösztönök. Meseszerű, félig dokumentarista, félig megrendezett film, elbűvölő képekkel a sivatagról, lassú tempóval, kevés dialógussal. Megkapó történet távoli vidéken élő emberekről, akik a hagyomány és a modernitás között keresik a helyüket. A film elsősorban a mongóliai nomádok életét mutatja be, bizonyos részekben azonban fény derül az ulánbátori városlakók életének körülményeire is, ami a rendszerváltás utáni változásokat láttatja. Mongóliában a népesség fele ma már városokban él, ahol a globalizáció hatásai - előnyök és hátrányok - egyre nyilvánvalóbbak.

Helen Keller (Hallie Kate Eisenberg) halmozottan hátrányos lány, akit kezelhetetlen állapota miatt szülei teljesen elzárnak a külvilágtól. Helen csupán dührohamaival képes kommunikálni és ezért szülei már az intézeti elhelyezésén gondolkoznak. Ekkor lép be az életükbe Anne Sullivan (Alison Elliott), a gyengén látó tanárnő, akiben megvan a beleérző képesség és a türelem kellő elegye, hogy Helent visszahozza ebbe a világba. A szülők eleinte ellenzik a tanárnő módszereit, ám hamarosan meglepve tapasztalják a bámulatos eredményt.

Fiona és Grant több mint negyven éve házasok, életük alkonyán rá kell döbbenniük, hogy Fiona rossz memóriája egy súlyosbodó Alzheimer-kór jele, majd a nő hirtelen el is tűnik. Mikor megtalálják, már ő sem vitatkozik: tudja, hogy ellátásra szorul, és egy otthonba vonul. Az otthon szabályai szerint azonban a betegnek egy átmeneti "orientációs" időszakra van szüksége, hogy beilleszkedjen - egy hónapig látogatni sem szabad. Grant soha nem töltött ennyi időt a szeretett nő nélkül, és mikor a harminc nap leteltével meglátogatja, legnagyobb megdöbbenésére a nő nem egyszerűen elfelejtette, de beleszeretett egy másik férfiba.

James új tanárként érkezik a siketek iskolájába, és felfigyel egy intelligens, de nagyon zárkózott fiatal nőre, aki gondnokként dolgozik az intézményben. Hamarosan szerelem szövődik a siket lány és a tanár között. James úgy érzi, Sarah-nak meg kellene tanulnia szájról olvasni és fonetikusan beszélni, de a lány másképp gondolja: ha James igazán szereti őt, tanuljon meg a csend világában élni.

Marie Antoinette osztrák hercegnő, még szinte gyermek, amikor Franciaország és Ausztria uralkodóházai politikai érdekeinek megfelelően a fiatal francia király, XVI. Lajos felesége lesz. Hiába Versailles pompája, Marie Antoinette elszigetelten érzi magát a botrányokkal és intrikákkal teli udvari életben. Újabb csapás számára, amikor rájön, hogy a király megcsalja az egyik udvarhölggyel. A frusztrált királynő a gátlástalan kicsapongásba menekül, amivel kivívja a nemesség és a köznép haragját. Mindez megpecsételi sorsát.

Bob Rueland boldog házasságban élő, sikeres építési vállalkozó Chicagóban. Élete azonban egyik napról a másikra darabokra hullik, amikor a felesége életét veszti egy tragikus autóbalesetben. Eközben Grace Briggs, az egyik helyi olasz étterem pincérnője a szívműtétjére vár. A családja és a barátai nagyon örülnek, amikor értesítést kapnak, hogy végre megvan a műtéthez a megfelelő donor. Miközben Bob és Grace is azért küzd, hogy újra normális életet éljenek, a sors közbeszól, és összehozza őket egymással.

A New Yorkban élõ francia fotós, Marion, és barátja, a belsõépítész Jack Párizsba utaznak kissé enervált kapcsolatukat helyrepofozni, és meglátogatni a lány szüleit. A helyzeten nem segít túl sokat, hogy a papa és mama csak franciául beszélnek, és az sem, hogy felbukkannak sorban Marion lelkes ex-szeretõi.

Az intézetben nevelkedett csinos, fiatal szövőnő, Jutka zavaros, rendezetlen kapcsolatok után megismerkedik egy egyetemista fiúval, Andrással. A kisebbségi érzéstől szenvedő lány azt hazudja a fiúnak, hogy ő is egyetemista. Kibontakozó szerelmüket egyre jobban zavarja ez a hazugság. András mindenben meg akar felelni munkásból értelmiségivé avanzsált szülei elvárásainak, és ez sok konfliktus elé állítja az érzékeny lányt. Jutka fellázad a megalázó szituáció ellen...