Egy fiatal lány a 19. században egy faluban nagy felzúdulást kelt, amikor egy nála idősebb, módos özvegyemberhez megy hozzá feleségül. Ráadásul a lány titokban a gazda fiába szerelmes. A kis közösségben gyorsan terjed a pletyka, és a ledérnek titulált lány rosszakaróinak a száma egyre csak növekszik.
A hullákat egymás hegyire-hátára hányták a vizes árkokban, és pontosan lehetett tudni, hol vannak a gyilkos mezők, mert a fű ott mindig sokkal maga sabbra nőtt és zöldebben virított a holttestek fölött...
Mikor 1914 nyarán kitör a háború, sokmillió ember élete fenekestül felfordul, s a harcok sokakat állítanak csatasorba. Beköszönt a tél és vele együtt a karácsony is: a fronton szolgáló katonákat családtagjaik és a hadsereg ajándékokkal halmozzák el, de a francia, skót és német lövészárkokban tartózkodókat a legnagyobb meglepetés nem a csomagokat kibontva éri. Aznap este csodálatos dolog történik, amely örökre megváltoztatja négy ember, egy anglikán pap, egy francia hadnagy, egy különleges német tenor és szerelme, egy szoprán énekes életét. Karácsony éjjelén megvalósul az elképzelhetetlen: a katonák kimásznak a lövészárkokból, s fegyvereiket hátrahagyva kezet ráznak az ellenséggel.
1977-ben Harvey Milket beválasztották a San Francisco városának Felügyelői Testületbe, így ő lett az első olyan választott, magas közhivatali tisztséget betöltő ember Amerikában, aki nyíltan vállalta homoszexualitását. Győzelme nemcsak meleg jogi szempontból volt jelentős; egységbe kovácsolta a politikai spektrum különböző szereplőit, a nyugdíjasoktól kezdve a szakszervezeti dolgozókig. Harvey Milk alapjaiban változtatta meg az emberi jogokért folytatott harc természetét, és vált egész Amerika hősévé, szomorúan korai, 1978-ban bekövetkezett tragikus halála előtt.
Alighogy a Második Világháború véget ért, a Japán elleni atomtámadás után egy új, titkos háború kezdődött, mellyel kezdetét vette jelenkori történelmünk egyik legfélelmetesebb szakasza. A Szovjetunióban és az USA-ban a tudósok mind nagyobb és nagyobb bombákat terveztek. E halálos verseny 1961-ben érte el csúcspontját, az ember által valaha létrehozott legnagyobb robbantással. A Cár névre keresztelt hidrogénbomba 50 Mt-s volt (a hiroshimai 4000-szerese), és 4 km magasságban robbant fel a Sarkkörön túli Novaja Zemlja felett. A fényhatás még 1000 km távolságból, így Finnországból is látható volt.
A film nem a háborúról szól, hanem arról, hogy micsoda bátorság kell ahhoz, hogy ne legyen háború. A megtörtént eset ihlette film Vostrikov kapitány (Harrison Ford) hősiességét követi nyomon, akit a hidegháború csúcsán a nukleáris rakétát hordozó tengeralattjáró, a K-19 parancsnokává neveznek ki, az eredeti parancsnok Mihail Polenin kapitány (Liam Neeson) helyére. Vostrikov azt a feladatot kapja, hogy villámgyorsan indítsa el első útjára a rosszul előkészített, nem megfelelően felszerelt tengeralattjárót - s nem számít, hogy milyen áron.
A rendőrség hét nőt tartóztatott le, akik egy titkos hálózat tagjaiként elkeseredett nők számára biztosítottak lehetőséget az abortusz elvégzésére.