A parkok és erdők kedves lakói az európai mókusok. Az európai mókus barna, fekete vagy akár szürke bundát is ölthet, javarészt mégis barnásvörös. Idejük nagy részében élelmet gyűjtenek és raktároznak. Mire beköszönt az ősz, Közép-Európa elegyes erdei hatalmas éléskamrává alakulnak át. Az erdőszéli tölgyek sem csak makkot kínálnak. A mókus a fakérget és a korhadt ágakon fejlődő gombákat is megeszi. A fák tetején ugráló vörös, barna, szürke olykor fekete akrobaták azonban jórészt rejtőzködő életet élnek. Télen a fákra, magasan telelőfészket készítenek.

A César-díjas Mikrokozmosz nem szokványos természetfilm, inkább rovar-eposz, hősökkel, istenekkel. A film címe beszélő cím, a körülöttünk lévő mikrovilágot, magát a mikrokozmoszt teszi láthatóvá a biológus páros. A Mikrokozmoszban egy és negyed órán át minden szöveg, narráció, ismeretterjesztő információ nélkül élhetjük át az apró, fűközeli lények: rovarok, csigák, lepkék életét. Olyan ez a film, mint egy szimfónia vagy mint egy ősi mítoszokat rejtő képeskönyv. Nem természetfilm, nem dokumentum, nem ismeretterjesztő oktatófilm, hanem a valóság valószerűtlen látása, egy nem létező perspektívából való szemlélése, mely így egy valótlan valóságot teremt, ismert lényeket tesz idegenné, saját világunkat a képzelet alkotásává változtatja, vagyis ez a film - ahogy maga nevezi magát - "természeti fikció".

Londonba utazik Garfield gazdája, Jon, hogy megkérje barátnője, az állatorvos Liz kezét. A lasagne-zabáló cicó persze nem hagyja annyiban a dolgot, és utána megy. Garfield találkozik a Herceggel, a királyi származású macskával, aki éppen akkor örököl egy kastélyt. Sőt, nemcsak találkozik, de helyet is cserélnek, így a hatalmas birtok Garfield otthona lesz. A világ leglustább macskája királyi ellátásban részesül, komornyikja van, és egész állatkertnyi négylábú szolgája és híve. Lord Dargis rossz szemmel nézi mindezt. Mivel ő a következő az öröklési sorban, el akarja tüntetni a(z ál)Herceget.