Filmünk bemutatja azokat a repülőgépeket, amelyeket még Szaddam Husszein radarjai sem voltak képesek észlelni. Részesei lehetünk annak az első hatalmas légitámadásnak, melynek fegyvertüze lángokba borította a sivatagi éjszaka egét. Megcsodálhatjuk a csúcstechnológiájú légi fegyverek arzenálját, miközben bepillantást nyerhetünk a „Sivatagi Vihar" hadművelet fantasztikus sikerének titkaiba. Megismerhetjük azokat a személyeket is, akik a támadóakciókat irányították, valamint az életüket kockára tevő pilótákat.
Alighogy a Második Világháború véget ért, a Japán elleni atomtámadás után egy új, titkos háború kezdődött, mellyel kezdetét vette jelenkori történelmünk egyik legfélelmetesebb szakasza. A Szovjetunióban és az USA-ban a tudósok mind nagyobb és nagyobb bombákat terveztek. E halálos verseny 1961-ben érte el csúcspontját, az ember által valaha létrehozott legnagyobb robbantással. A Cár névre keresztelt hidrogénbomba 50 Mt-s volt (a hiroshimai 4000-szerese), és 4 km magasságban robbant fel a Sarkkörön túli Novaja Zemlja felett. A fényhatás még 1000 km távolságból, így Finnországból is látható volt.
A légierő és a hajók ellen indított irányított rakéták bevetése új korszakot nyitott a tengeri hadviselésben. Ezek a rakéták gyorsaságuknak, valamint pontosságuknak köszönhetően lehetővé tették az ellenséges flottillák és tengeri kereskedelmi hajók megtámadását nagy távolságból is, ami azelőtt nem volt lehetséges. Ez a rész bemutatja, miként válhattak a hidegháború alatt a legnagyobb fenyegető erővé a szovjet tengerészet és az irányított rakétákkal felszerelt szovjet bombázók, amelyek az egész világ tengeri kereskedelmét veszélyeztették. A NATO-vezetésnek komoly fejtörést okozott az az eshetőség, hogy az effajta fegyverekkel megsemmisíthetnék az amerikai repülőgép-anyahajók harci egységeit, védtelenül hagyva a különféle konvojok számára fenntartott, életbevágóan fontos útvonalakat az Atlanti-óceánon. Kiderül, hogyan fejlesztették ki az irányított rakétákat, például a Martel-t, az Exocet-t, a Sea Eagle-t vagy a Harpoon-t, hogy azok szembeszálljanak a veszéllyel.
A vietnami háború óta a harci helikopter, amely akkoriban szerény képességekkel rendelkező repülő volt, olyan gépezetté fejlődött, amely jelentős mértékben átvette a tank szerepét, és a legfontosabb harci géppé vált. A páncélos csatákban nincs hozzá hasonló, két kulcsfontosságú tulajdonságának köszönhetően az olyan harci helikopterek, mint az AH-1 Cobra és az AH-64 Apache rendkívül fürgék, erősen páncélozottak, és fejlett fedélzeti rendszerrel bírnak. Az Apachet úgy tervezték, hogy egy 23 mm-es lövedéknek is ellenálljon. A pilótafülke károsodás nélkül kibírja a másodpercenkénti 13 méteres zuhanást is. A Cobrák a gyalogság legmegbízhatóbb segítőivé váltak: a legkisebb helyen is működtethetők, valamint igen hatékony fegyverarzenállal rendelkeznek. Az ellenséges tankok és harci járművek felderítésére digitális adatátvitelt használnak, így saját egységeiket fontos információkkal látják el.
A légierő legénységének kiképzési költségei egyre emelkednek. Annak érdekében, hogy a pénzt hatékonyan használják fel, bizonyos légi szervezetek - különösen az Amerikai légierő kutató- és mentő egységeket (SAR) hoztak létre azzal a céllal, hogy felkutassák a békeidőben folytatott gyakorlatok során eltűnt katonákat, illetve a háborús támadások közben lelőtt gépek személyzetét. A Háborús Mentés fejlesztése lépést tart a SAR erők fejlődésével, gondoljunk csak a II. világháborúban használt Catalina vízi repülőgépektől a napjainkban használt legkorszerűbb MH-53J Pave Plow helikopterekig elért technikai fejlődésre. Az 1972 áprilisi háborús mentés közben készült filmek forgatásakor különleges hangsúlyt fektettek a háborús felkutatás és mentés vietnami háborúban alkalmazott módszereinek bemutatására.