Kiindulásul véve a sokat vitatott 2000-es választásokat, Moore bemutatja George W. Bush valószerűtlen felemelkedését, melynek eredményeként az olaj-bizniszben tevékenykedő bukott üzletemberből a világ vezető nagyhatalmának első embere lett. Ezt követően Moore felnyitja Bush privát Pandora szelencéjét: bemutatja milyen szoros baráti szálak fűzik a családot és üzlettársaik körét, a Szaúd-Arábiai királyi családhoz és a bin Laden-rokonsághoz. Az Iraki háború kitörésekor Moore mély együttérzéssel és visszafojtott haraggal vizsgálja az emberi szenvedéseket. Miközben az amerikai hátországot elárasztják a háború következményeivel birkózó családok hatásos portréi, az amerikai katonáknak a kiábrándultsággal és az iraki frontvonal valós borzalmaival kell szembenézniük. A helyzet abszurditását és botrányosságát csak fokozza Moore beszámolója arról, hogy az üzleti élet vezetői hogyan igyekeztek hasznot húzni az emberi szenvedésből, az iraki olajból és az amerikai adófizetők véréből és dollárjaiból?

Vietnamban frontvonalak nélküli háború zajlott az amerikai és a dél-vietnami katonák a harcok során a kússz és semmisítsd meg elvét követték. Mindig egy megtévesztő, láthatatlan ellenséggel harcoltak: ez volt a vietkong, vagy is a dél-vietnami partizáncsapatok. Az amerikaiak számára a közvetlen légi támogatás volt szinte az egyetlen használható módszer a szárazföldi egységek földi egységek megsegítésére, akik az ellenséges tűzben a földre kényszerültek: taktikai csapásokat mértek az ellenségre, amely saját földi egységeiktől nem messze rejtőzött. Az úgynevezett „tanácsadók” második világháborús dugattyús vadászgépekkel és könnyű bombázókkal léptek akcióba, és fedezték a földi alakulatokat, egészen addig, amíg az amerikai légierő teljes mértékben be nem kapcsolódott a harcokba.