Széltől is óvott, tündéri macskacsalád él a századforduló Párizsának egyik fényűző otthonában. Boldogságuk azonban csak addig tart, amíg a ház úrnője közzé nem teszi végrendeletét, melyben halála esetén a cicákra hagyja vagyonát - ha ők már nem lennének, akkor viszont a komornyik örököl mindent. A sanda szolga azonnal kész az ármányra és a cicák csakhamar az utcán - jobban mondva, az egyik messzi réten találják magukat. A szerencse azonban segítségükre siet, és a Párizs utcáin, kertjeiben, háztetőin élő macskák, cicák, cicusok, macsekok, valamint Roquefort, a családhoz hű egér segítségével visszaküzdik magukat otthonukba - mindezt rengeteg bájos kaland, szívbemarkoló jelenet, gyönyörű betétdal kíséretében.

Chaplin mint zálogos tevékenykedik nap, mint nap. Hogy becsüsként mennyit ért a dolgokhoz, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az átvételre hozott vekkeróra esete, de más miatt sem lehetünk teljesen nyugodtak.

Ebben a filmben Chaplin kétbalkezes szabóinas, szédült nőbolond, aki méreteket véve egy kuncsaftról, a szép hölgyről a centiméterrel átfogja a bábut is, és hozzáméri a derékbőséghez. Tönkreteszi a vasalni való nadrágokat, s amikor a türelmét vesztett mester kirúgja, fölcsap grófnak egy lányos háznál, hogy ott, a "másik közegben", a gazdagoknál másfajta dolgokat műveljen.