Az Apu-trilógia Satyajit Ray, az indiai film talán legjelentősebb képviselőjének első három filmje, amely - bár egy indiai regényen alapul - sok életrajzi motívumot is felhasznál, és amit a filmes tapasztalatokkal addig egyáltalán nem rendelkező S. Ray a szó legjobb értelmében vett amatőr körülmények között forgatott. Az utolérhetetlen szépségű, fekete fehérben forgatott trilógia egy bengáli faluban élő szegény családról szól. Az apa, a tudós író a városba megy dolgozni, hogy megélhetést biztosítson feleségének és kisfiának, akiket kénytelen magukra hagyni. Az apa halálosan betegen jön haza, ettől kezdve az anyának még nagyobb áldozatokkal kell küzdenie azért, hogy tehetséges fiát, Aput taníttassa. A 2. és 3. rész Apu tanulóéveit, férfivá érését, szerelmét, a világgal való meghasonlását, elvonulását, majd lassú gyógyulását meséli el. A film vizuális szépsége, érzelmi mélysége utánozhatatlan és utolérhetetlen, ezt a bravúrt maga a rendező sem tudta még egyszer megismételni.

Hud, a texasi farmer a marhatenyésztő apjával, Homerrel, és az őrá felnéző unokaöccsével él. A férfi nem törődik a hagyományokkal, csak az ivás és a szerelmi kalandok érdeklik, az apja őt tartja felelősnek a másik fia haláláért. Amikor száj- és körömfájás járvány tör ki a teheneik között, Hud ki akarja játszani a törvényt. Homer azonban elrendeli a marhák leölését, ami tovább élezi kettejük ellentétét. Az indulatok akkor törnek felszínre, amikor Hud megpróbálja megerőszakolni a házvezetőnőt.