A film Max Fisher, a Rushmore Gimnázium végzõs diákjának történetét meséli el, aki meglehetõsen fontos szerepet tölt be a patinás oktatási intézmény életében. Jelenleg õ az iskolaújság- és évkönyv szerkesztõje: a Francia Klub, a Német Klub, a Sakk Klub és a Csillagvizsgáló Klub elnöke: a vívócsapat kapitánya és a retorikai önképzõkör elnöke: valamint a Max Fisher Színjátszókör igazgatója és producere, amely számára darabokat ír a rendõrségi korrupcióról, a nagyvárosi bûnözésrõl, a háborúról és az élet egyéb örömeirõl. Max szeretne korengedménnyel bekerülni az Oxfordi Egyetemre. (Ha oda nem megy, hát akkor a Harvardra.) Csak az a bökkenõ, hogy Max az iskola egyik legrosszabb tanulója, akit éppen próbaidõre bocsátottak: még egy karó, és repül.

Paulának nincs szerencséje a férfiakkal. Legutóbbi szerelme elhagyta, még közös lakásukat is titokban bérbe adta. Paula most befogadott a lakásába egy hóbortos színészt, aki beköltözött, és ragaszkodik a régi szabályhoz: albérlőt nem lehet kirúgni.

Arthur és Maurice két balfék munkanélküli színész. Bár kenyeret nem, de két színházjegyet lejmolnak a helyi péktől. Az előadás végén azonban elszabadul a pokol, a főszereplő kolégát összeverve lelik a rendőrök, s hőseinket gyanúsítják a tettel. Szökésük során egy hajóra menekülnek, ahol minden előadóművészi képességükre szükségük van, hogy életben maradjanak. Annál is inkább, merthogy a bárka fedélzetén majd mindenki csaló, s egyik sem az, akinek kiadja magát.