Egy középkorú férfi visszaemlékezik életére, gyermekéveire, családjára, kapcsolataira. Az emlékezet mozaikcserepei, mint tükörcserepek hullnak szét az időben. Az emlékezés előhívja a múltból azokat az alapvető etikai és morális problémákat, amelyek a tudatalattiból törnek a felszínre. Az önmagával való szembenézés, a permanens önreflexivitás állandó meditatív állapotot eredményez, amely szükségszerűen vezet el a tökéletes szellemi abszolútum, a hit kérdéséhez. Tarkovszkij önéletrajzi elemekkel átszőtt alkotása hitvallás a művészetnek az emberi lélekre gyakorolt hatásáról és a művészek morális felelősségéről.

A nyolcéves Zander világa egy csapásra megváltozik, amikor harmadik osztályos kisdiákként megtapasztalja az első szerelmet és egyben átéli első nagy bánatát is, ugyanis halálosan beleszeret az egyik tanárába. Egy szívmelengető történet, mely a gyermekkori érzelmek sokféleségét tárja elénk.