Réges régen, egy távoli galaxisban kezdődött a nagy kaland, amikor Leia Organa hercegnő két fura robottal egy alig értékelhető hologramot küldött az egyetlen Jedi lovagnak, a remeteként élő Ben Kenobinak. Az idős jedi Luke Skywalker, Han Solo és szőrős vukija, a hatalmas Chewbacca társaságában útra kel, hogy kiszabadítsa a hercegnőt Darth Vader fogságából, és győzelemre vigye az igaz ügyet az egész Galaxisban.
Valamikor a távoli múltban, az emberiség hajnalán a különös, fekete monolittal való találkozásnak köszönhetően a majomemberek fölfedezik a tüzet és az eszközhasználatot. Évezredekkel később amerikai kutatók hasonló oszlopra bukkannak a Holdon, amely rejtélyes rádiójelet sugároz a Jupiter felé. Űrexpedíció indul útnak, hogy megvizsgálja, kinek szólhat az üzenet. A hosszú út alatt a fedélzeti komputer meghibásodik, és ez a legénység életébe kerül. Az egyetlen túlélő a visszatérés reménye nélkül mégis megpróbálja teljesíteni a küldetést.
Az amerikai "forró" Dél: Alabama állam az 1930-as években. Dúl a fajgyűlölet, így amikor az egyik városkában megerőszakolnak egy fiatal fehér nőt, szinte mindenki szentül hiszi, hogy csakis egy fekete lehet a tettes. A helyi rendőrség hamar ki is pécéz egy megfelelő gyanúsítottat, a tagbaszakadt Tom Robinsont többen is látták a bűntény közelében. Ebben a környezetben a színes bőrű Robinson esélyei a felmentésre szinte a nullával egyenlők, nem vitás, hogy a bíróság gyorsított menetben ítéli majd halálra, ha csak a felbőszült tömeg már annak előtte meg nem lincseli. A város köztiszteletben álló, minden ízében tisztességes ügyvédje, Atticus Finch közmegdöbbenésre vállalja Robinson védelmét - tudván, hogy ez a döntés egész pályafutása végét jelentheti...
Valentine fogoly, fotómodellként a konzumkultúrához, magánemberként egy kisszerű, szeretni sem képes, ám féltékenykedő fickóhoz van láncolva. Megismerkedik egy bíróval, aki aktív korában legálisan, nyugdíjba vonultan illegálisan ítélkezik embertársai fölött. Az emberek rosszak - mondja. Nem, csak erőtlenek - válaszolja a lány, s a fogolyléten túlra mutatóan minden gesztusa, ellentétben az ítélkezőével, részvéttel teli. Kapcsolatuk az idegenségtől közelít a szeretet felé, mígnem a bíró feljelenti magát, s egyszer csak álmodni is képes: boldog jövőt álmodik -nem magának- a lánynak.
Senki sem mentes az évszakok hatalmától, azok évenkénti születési, fejlődési és hanyatlási ciklusától. Még az a két szerzetes sem, akik a hegyekkel körülvett tavacska mellett osztoznak egy remetelakon. Az évszakok változása nem csak a természetre, hanem a benne élő emberekre is erős hatást gyakorol. Felpezsdít, energiával tölt meg, sebeket gyógyít és elmélkedésre késztet. Az öreg szerzetes vigyázó szemei előtt, egy gyermekből lassan fiatalember lesz, aki megtapasztalja az ártatlanság elvesztését, amikor a játék kegyetlenségbe torkollik... a szerelem ébredését, amikor egy nő belép zárt világukba... a féltékenység és a megszállottság gyilkos hatalmát... a megváltás árát... a tapasztalat adta felvilágosodását. Éppúgy, ahogyan örök az évszakok váltakozása, úgy lesz a remetelak mindig a lélek otthona a jelen és az örökkévalóság között lebegve.
A fantasztikus irodalom mai klasszikusa, Stanislaw Lem művének e filmváltozatát gyakran vetették össze Stanley Kubrick hasonló, bár jóval látványosabb kiállítású filmjével (2001: Űrodüsszeia, 1968). Az űrexpedíció célja itt is egy rejtély megfejtése: egy űrállomáson sorra halnak az emberek. Tarkovszkij filmjének az a legfőbb mozzanata, hogy hőse ráébred arra, hogy a plazmaóceán materializálja azokat, akikre a visszaemlékező bűntudattal és lelkiismeret furdalással gondol. Ezektől megszabadulni csak azáltal lehet, hogy eljuttatják az óceánba a főhős, Kris teljes tudati képét, illetve, hogy emberközpontúvá teszi azt a megújuló kötődés a földhöz, a családhoz és a hazához. Enélkül ugyanis senki nem szabadulhat meg bűnei és hibái terhétől, anélkül pedig nem kezdhet új életet.
Fiút barkácsolt magának az öreg, különc feltaláló. Az Edward névre keresztelt, érző, gondolkodó lény majdnem teljesen kész, már csak a kezei helyén éktelenkednek ollók. Sajnos ott is maradnak, mert az öreg meghal, mielőtt a művét befejezhette volna. A jószívű Peg talál rá a lakatlan kastélyban. Magához veszi a megárvult fiút, tudja, hogy a félelmetes kinézet melegszívű, érző lényt takar. Edwardot lassan a városka többi lakója is megkedveli, különösen, hogy az ollói révén hasznossá tudja magát tenni. Hamarosan beleszeret a csinos Kimbe, ám ez nem mindenkinek nyeri el a tetszését.
A különlegesen képzett kommandót egy dél-amerikai dzsungelbe vezénylik, hogy felkutassák és kimentsék bajba jutott társaikat - akik a környéken tűntek el és akik egy ideje nem adnak életjelet. A veszélyes terepen rutinosan mozognak a minden lehetséges veszélyre felkészült férfiak, ám az igazi fenyegetést nem a vadállatok, nem az embertelen éghajlat és környezet, de nem is fegyveres terroristák jelentik, hanem egy titokzatos, arctalan lény, akiről csak akkor vesznek tudomást, amikor már majdnem késő. A láthatatlan teremtmény sorra végez áldozataival, de nem a bosszú hajtja, hanem a puszta vadászszenvedély: egy másik bolygó lakója, aki azért látogatott a földre, hogy trófeákat gyűjtsön.
Az Apollo 13 három fős legénysége nekivág a végtelen világűrnek 1970. április 11-én. Küldetésük nem mindennapi: leszállni a Holdra. A kilövés simán megy, a mérnökökből, tudósokból és matematikusokból álló houstoni irányító központ felügyeli a repülést. Az űrhajó majdnem eléri a Holdat, amikor a következő üzenet érkezik 330 ezer kilométer messzeségből a Földre: "Houston, baj van." A három űrhajóst egy hibás alkatrész miatt bekövetkezett robbanás megfosztja az oxigéntől, az energiától és a hajó irányításának lehetőségétől. A tét többé már nem a Hold elérése, hanem az életben maradás.
Jim felébred a kómából, de senkit sem talál a kórteremben. Üres a folyosó, az egész épület, üres és néma az egész város. Jim semmit sem ért, rémülten bóklászik a kihalt metropoliszban. Végül rátalál egy emberpár: túlélő, mindentől rettegő menekülők. És nemsokára találkoznak azokkal is, akik elől menekülni kell. Egykor emberek voltak, ám a gyilkos vírusnak köszönhetően már csak fékevesztett őrültek, akik ölni akarnak. Jim huszonnyolc napig feküdt a kórházban, de ez elég volt ahhoz, hogy Anglia szinte elnéptelenedjen.
Johnny Rico diplomája megszerzése után büszkén lép be a hadseregbe. A harmadik évezredben az Egyesült Földi Állam állampolgárságot nyújt a bátraknak. A hazafiasságnál azonban a szerelem többet nyom a latban: Johnny csak imponálni akar régi szerelmének, Carmennek, aki pilótának készül. A kiképzőtáborban a teljesítménye kiváló, de egy tragikus baleset miatt ki akar lépni. Az emberiséget fenyegető háború a Klendathu bolygóról származó félelmetes rovarok ellen azonban jobb belátásra bírja. A kilátástalan küzdelemben elég alkalma akad, hogy bajtársainak, feletteseinek és szerelmének is bebizonyítsa helytállását.
Hatalmas méretű aszteroida közeledik a Föld felé, 40.000 km/órás sebességgel. A becsapódás - amely elkerülhetetlennek látszik - bolygónkat a teljes megsemmisüléssel fenyegeti. A NASA egyik vezetője, Dan Truman egyetlen esélyt lát a megmenekülésre: ha sikerül még az űrben elpusztítani a fenyegetően közeledő égitestet. Ezért elképesztő tervet eszel ki: megbízza Harry személyében a világ legkiválóbb olajfúróját, hogy a kemény fickókból álló csapatával fúrjon lyukat az aszteroidába és robbantsa apró darabokra. A villámgyors kiképzés után fel is jut a csapat, ám a dolgok nem a terv szerint alakulnak.
A Galaxis legidegesítőbben optimista űrlénye, akit az sem lendít ki mindent átfogó boldogságából, hogy saját népe üldözi keresztül a világűrön, a Földön bujkál. Egy mogorva, magányos és makacs kamaszlány talál rá, és bár sem a világlátásukban sem a végtagjaik számában nincs bennük semmi közös, mégis társulnak. Igaz, csak azért, mert muszáj. A jövevény üldözői rájuk találnak, és a nyomukba vetik magukat. Mit tehetnének erre ők? Menekülnek, és közben azon törik a fejüket, hogyan menthetnék meg a bolygót, melyet már mindketten otthonuknak éreznek.
Hirtelen rádöbbentem, hogy ha azonnal nem változtatok, olyan életem lesz, ahol a legmeghittebb kapcsolat egy üveg borhoz fűz. Egyedül és kövéren halok meg, és mire három hét múlva rám találnak, már félig megettek a farkaskutyák. Vagy Glenn Close-zá változom a Végzetes vonzerőből. Így hát fontos elhatározásra jutottam. Annak érdekében, hogy jövőre ne végezzem ilyen trágya képpel, az Önsajnáló Rádió harmincon túliaknak szóló slágermúzeumát hallgatva, úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem az életem. Naplóba kezdek, és elmondom az igazat Bridget Jonesról. A tejes igazságot.
Senki sem hitte volna a 21. század első éveiben, hogy világunkat oly lények tartják szemmel, melyek intelligenciája meghaladja a miénket - hogy miközben az embereket lekötik mindennapos gondjaik, ők megfigyelnek és tanulmányoznak bennünket, ahogy a tudós vizsgálja mikroszkópján át a lényeket, melyek egy vízcseppben hemzsegnek és sokasodnak. Az ember határtalan önelégültséggel szelte keresztül-kasul a földgolyót, biztos tudatában annak, hogy ez a világ az ő birodalma. Mégis, az űr végtelen mélyén át hatalmas, hideg, rideg lények kémlelték irigy szemmel bolygónkat, és tervüket lassan és biztosan szőtték ellenünk.
Kelly Van Ryannek (Dennis Richards), a csábító tinilány vágyainak célpontja egy jóképű tanár, Sam Lombardo (Matt Dillon). Amikor Kelly kocsimosás ürügyén Samnél jár, kihasználja az alkalmat. Ám másnap a lány kisírt szemmel azt állítja anyjának (Theresa Russell), hogy tanára megerőszakolta. Néhány nappal később egy másik diáklány, Suzie Toller (Neve Campbell) is erőszakkal vádolja Lombardót. Az ügybe belekeveredik Ray Duquette (Kevin Bacon) nyomozó is, akinek a megjelenésével csak tovább nő a megválaszolatlan kérdések száma, miközben a történet egyre vadabb és forróbb fordulatokat vesz...