Giovanna és Antonio nem sokkal azelőtt köt házasságot, hogy a férfit az orosz frontra küldenék. Antonio-t félholtan egy kedves orosz parasztlány, Mascia rejti el az orosz katonák elől. Miközben a férfi gondját viseli - természetesen - beleszeret. Antonio is hasonló érzelmeket táplál iránta, és hamarosan feleségül veszi. Az Olaszországban maradt Giovanna azonban egykori férje keresésére indul Oroszországba...

Eszméletlen, több sebből vérző férfit ment ki a Földközi-tengerből a halászhajó legénysége. Miután magához tér, nem emlékszik semmire. Nem tudja kicsoda, és hogyan került a tengerbe. Az egyetlen támpont a mikrofilm, amit az orvos operált ki a lapockája alól. Miután a férfi felgyógyul, a mikrofilmen olvasható zürichi bank neve és a számlaszám nyomán elindul, hogy kiderítse, kicsoda valójában.

A 13 éves Anna és családja 1942 és 1944 között Amszterdamban egy ház padlásán bujkál a zsidókat üldöző nácik elől. A kislány a saját szemszögéből nézve írja le a szűk térben összezsúfolt emberek mindennapi félelmeit és nehézségeit, amelyeket a leleplezésükig átéltek.

München, 1943. Miközben Európa-szerte Hitler gyilkos háborúja tombol, egy fiatalokból, főként egyetemistákból álló csoport a passzív ellenállást választja, mint a nácik és az embertelen háborújuk elleni harc egyetlen hatékony formáját. Megalakul a Fehér rózsa nevű ellenállási mozgalom, amely a Harmadik Birodalom bukásáért küzd. Sophie Scholl az egyetlen nő a csoportban - az ártatlan, fiatal lány elkötelezett, félelmet nem ismerő antifasisztává érik. 1943 február 18-án Sophie-t a bátyjával, Hansszal együtt elfogják és letartóztatják, miközben röplapokat osztogatnak az egyetemen. A következő néhány nap folyamán Sophie és Mohr, az őt kihallgató Gestapo-tiszt között heves lélektani párbaj alakul ki.

Négy fiatal izraelita úgy éli túl a náci Németországban dúló üldöztetéseket, hogy vakmerően Berlinben élnek, láthatatlanul.

1942, Párizs. Edmond Batignole visszahúzódó, konfliktus kerülő ember. Hentesüzletének egyedüli fizetőképes ügyfelei már csak a náci tisztek maradtak. Amikor két sonka ellopásáért megvádol egy zsidó kisgyereket, akaratlanul is felhívja rájuk a megszállók figyelmét. A családot deportálják, Batignolék a a céltudatos feleség nyomására beköltöznek az üresen maradt nagyobb házba. Egy napon az elhurcolt család gyermeke, Simon kopog ajtajukon. A hentes kelletlenül elszállásolja, de napokon belül egyre többen lesznek. Batignole kétségbeesetten próbál megszabadulni tőlük. Azonban minél több emberrel beszél kimenekítésükről, annál inkább rájön, hogy neki magának kell megtennie a veszélyes mentőakciót...

1943 Három esztendeje, hogy a németek megtörték a franciák ellenállását. Nem így Afrikában, ahol fölállítják az első francia hadsereget. Százharmincezer arab és más afrikai származású katona szolgál a trikolór alatt. Miközben ők az életüket tették föl a németek elleni harcra, sok francia "indigenes"-nek, bennszülötteknek csúfolja őket. Feltárul néhány katona sorsa: a nemes Abdelkader keményen küzd az ügyért, Yassirt inkább a pénz motiválja, Said a szegénység elől menekül, míg Messaoud romantikus álmodozó. Miközben feletteseik szinte semmibe veszik őket, felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek Franciaországnak.

Cotton Club, a híres harlemi jazz klub, a 20-30-as években vált híressé, mint a zenészek mekkája és a maffiózók székhelye. Ez a hely az amerikai társadalom kaleidoszkópja a gazdasági válságot megelőzően, az alvilág és a zenészek felsőbb rétegének találkozóhelye, melyet Coppola és a híres író, Mario Puzo, ideális témának tartottak egy film elkésztéséhez. 1928-at írunk. A fehér bőrű Dixie Dwyer (Richard Gere) trombitásként egy néger jazz bandában zenél. Véletlenül megmenti Dutch Schultz (James Remar), a hírhedt maffiózó életét, aki hálából munkát ajánl a zenésznek: játszhat Schultz szeretőjének, Vera Ciceronak, a fogadásán. Dixie gondjai a gyönyörű nővel való találkozás után kezdődnek.

Berlinben 1961-ben egy amerikai katona, és egy német mérnök összefog, hogy létrehozzanak egy titkos földalatti alagutat a berlini fal alatt, hogy menekülteket, köztük a katona kelet-német barátnőjét átcsempészhessék nyugatra.

A kanadai rendező nagyszabású történelmi filmje egy szerelem, Jurij és Natalka kapcsolatán keresztül tárja elénk a modern kori Európa egyik legborzalmasabb tragédiáját, a harmincas évek eleji ukrán éhínség, a „holodomor” („éhhalál”) történetét. A sztálini diktatúra kegyetlen intézkedései – a kollektivizálás, a terménybeszolgáltatások, a lakosság elszigetelése – 1932-33 során megtizedelték a világ egyik legtermékenyebb mezőgazdasági területének számító Ukrajna lakosságát. Mivel a szovjet vezetés Sztálin halála után is mindent elkövetett, hogy eltitkolja a népirtás tényét, az áldozatok pontos számát ma sem ismerjük – a történészek hét-tíz millió halottról beszélnek.

Frank Warrent azzal vádolják, hogy dollármilliókat érő gyémántokat lopott el, amiért börtönbe kerül. A különös, koedukált börtönben minden rabnak van egy ismeretlen partnere, és ha a két társ egy adott távolságon túlra kerül egymástól, egy különleges szerkezet mindkettejüket megöli. Frank és társnője, Tracy azonban megszökik a börtönből, és megpróbálják megkaparintani a gyémántokat. Ám Frank Warren egykori társai a nyomukban vannak...