Clive Candy, az angol hadsereg tisztje a múlt század elején párbajozik Theóval, az ellenséges német hadsereg egyik tisztjével. Mindkét férfi komolyan megsebesül, de lábadozásuk a közös kórházban egyben "egy gyönyörű barátság kezdete". Clive a méltóság és a becsület letéteményese: barátságát Theo iránt még az sem tépázza meg, hogy a német férfi feleségül veszi azt a nőt, akit Clive szemelt ki magának. Ugyanezen érzésektől vezérelve segít neki az első világháború után is. Az idők viszont gyorsan változnak, és a második világháborúban a régi értékekhez már csak a bolondok ragaszkodnak? A világhírű rendezőpáros első Technicolor filmjét Churchill be akarta tiltatni, hiszen nem eléggé elítélő módon mutatta be a nácikat 1943-ban.
Frank a családjával együtt Amerikába emigrál a szegénység elől. Brooklynban kilátástalannak ítélik helyzetüket, ráadásul Frank egyik testvére meghal. Újra útra kelnek, haza Írországba. Limerickben azonban a helyzet változatlan. Franknek észak-ír származású apja miatt erős előítéletekkel kell megküzdenie. Alig talál rendes munkát. A keserűség az IRA szélsőséges fegyveres csoportja felé hajszolja, de az állandó háborúskodás sem az ő világa. Ha pedig pénzhez jut, azt barátaival mind elissza.
Olaszország, 1943. Cathcart ezredes folyton emeli az amerikai bombázópilóták bevetésének számát. Yossarian kapitánynak és társainak nincs más lehetősége, minthogy megpróbálja orvosi úton leszereltetni magát. Ezzel azonban beleesnek a huszonkettes paragrafus csapdájába. A szabály szerint ugyanis leszerelni csak azt a katonát lehet, aki ezt az elmeállapotára hivatkozva kéri. Aki viszont ezt kéri, az nyilvánvalóan nem lehet őrült, csupán ki akarja magát vonni a harci állományból. Vagyis nem szereltethető le.
Melbourne, Ausztrália. A helyi szkinhedek haragjukat a vietnami bevándorlókon töltik ki, akiknek a jelenléte - véleményük szerint - veszélyezteti a város faji tisztaságát. A felcukkolt vietnamiak azonban megelégelik az állandó zaklatást, és egy nap keményen visszavágnak... Dühös, kompromisszumokat nem ismerő történet arról az erőszakról és gyűlöletről, amely manapság világszerte tapasztalható, amikor a munka nélkül tengődő fiatalok az "idegeneket", a bevándorlókat vádolják saját bizonytalanságukért.
Franco Zeffirelli önéletrajzi ihletésű filmjében gyermekkorának csodálatos színhelyére kalauzolja el nézőit, Luca (Baird Wallace) sorsán keresztül. Gazdag édesapja a Firenzében élő angol kolónia egyik hölgytagjára bízza vadházasságból született fiát, miután édesanyja elhunyt. Mary (Joan Plowright) szeretettel neveli Lucát, aki részt vesz a zárt, sznob társaság mindennapjaiban, a második világháború előestéjén. Hamis illúziókba ringatják magukat az angolok. Mussolini szavát készpénznek veszik, védettnek érzik magukat. Néha megjelenik közöttük Elsa (Cher), az amerikai műgyűjtő és kalandor nő. A háború elején internálják az angolokat, Amerika hadba lépésekor pedig az amerikaiakat is. Elsa rájön, hogy jelenlegi férje besúgó, aki ráadásul ki akarja forgatni teljes vagyonából, és az életére tör. A kis közösségnek össze kell fognia a nehéz helyzetben: a tét mindannyiuk életben maradása.
Adam Stein (Jeff Goldblum) a háború előtt Berlinben igazi sztár volt: előadóművészként kabarékban lépett fel, cirkuszt vezetett, varázsolt és zenélt - imádta közönségét és a nácikat mindaddig, míg egy koncentrációs táborban nem találta magát a náci vendégeknek köszönhetően. Hogy túlélje, a tábor vezetője, Klein parancsnok (Willem Dafoe) kegyetlenkedéseit, Adam a parancsnok kutyájaként vészeli át az ott töltött időt és szórakoztatja őt miközben felségét és lányát a halálba küldik. Napjainkban Adam egy izraeli idegszanatórium karizmatikus ápoltja, és rendszeresen hülyére veszi orvosait gondolatolvasó képességének köszönhetően. Egy nap az intézetben Adam megérez, meghall valamit: mintha egy kutya lenne a környezetében, ösztönösen felismeri a köztük lévő hasonlóságot, a másik kutyát". Rá is talál egy fiatal, láncra vert fiúra, aki kutyaként él. Ezzel megkezdődik sajátságos utazásuk az emberlét felé - egy férfi, ki egyszer kutya volt, szívéhez emeli a kutyát, ki egyszer fiú volt...
1942 szeptemberében járunk, amikor Rommel Afrikán át éppen Egyiptomba tart, egy speciális, zsidó emigránsokból álló egység elrabol egy tisztet, hogy egy német utánpótlási egységet felrobbantsanak Tobrukban. Az út persze nehéz és sok akadályba ütköznek, mert a jól felfegyverkezett német sereg tettre kész és meg akarja nyerni az egyiptomi csatát.
Hollywood, 1942. Az amerikai kormány nyomást gyakorol a magyar származású Michael Curtiz rendezőre, aki éppen befejezi a „Casablanca” forgatását, hogy a film propagandaüzenetét hangsúlyozva befolyásolja a közvéleményt az ország európai háborúba való beavatkozása mellett.
Jack Walsh a Pearl Harbour-i bombázások után azonnal bevonul katonának, otthon hagyva háztartásbeli feleségét, Kayt. A naiv, és ez idáig sohasem dolgozó nő nem nagyon tud mit kezdeni magával, így beáll a helyi repülőgépgyárba dolgozni. Itt ismerkedik meg a jóképű Lucky-val, akivel a fokozódó magány miatt egyre szorosabb viszonyba kerül. Kay barátnőjével, Hazel-lel, - aki énekesnő létére szintén a gyárban keres érvényesülést - jó csapatot alkotnak egészen addig, amíg a férj haza nem tér a háborúból. A film a férfiak helyét átvevő, dolgozó amerikai nőknek állít emléket. Ők Amerika elfelejtett hősei, akik a katonai sikerekhez tökéletes háttérbázist biztosítottak. Ameddig szükség volt erejükre és akaratukra.