Andrew híres akar lenni. New York, tehát az Egyesült Államok, tehát az egész világ egyik leghíresebb zeneiskolájába, a Shaffer Konzervatóriumba jár, dobolni tanul, rengeteget gyakorol, és mindenre képes volna a siker érdekében. Legalább is, azt hiszi. De találkozik egy tanárral, aki még nála is elszántabb. Ő abban hisz, hogy a tehetséget mindenáron fel kell szabadítani, és ami bujkál, azt ki kell préselni a tanulókból. Akkor is, ha kínlódnak, ha sírnak vagy belehalnak. A kezdő zenész és a sokat látott veterán egymásnak feszül. A tanár felveszi a kezdő dobost a zenekarába, de az első örömöt nagyon sok keserűség követi. És egyikük sem adja fel könnyen, amit elkezdett. Mindketten tartják a ritmust...
Mozart és Salieri: a tehetség és a középszerűség ellentéte, örök harca sokakat megihletett már. Milos Forman szakított e művészi hagyományokkal. Filmje nem a középszerűség szívósságát és a zseni törékenységét ábrázolja. Az Amadeusban két súlyos egyéniség mérkőzik, ütközik meg. Forman Salierije cseppet sem kisszerű, csupán a tehetség félreismerhetetlen nagyvonalúsága hiányzik belőle. Az a fajta művészi és emberi természetesség, ami Mozartot igazán naggyá tette... Mozart halálos ágyánál Salierinek lassacskán megvilágosodik: hiába a düh és a görcsös akarás, a tehetség egészen más anyagból van. Mozarttal olyan ember távozott, aki valóban a teremtő kegyeltje volt.
A dokumentumfilm Nick Cave és a Bad Seeds 16. stúdióalbumának, a Skeleton Tree születésének sajátos krónikája. A lemez, illetve az azon elhangzó dalok elkészítését egy személyes tragédia, Nick Cave-nek a tizenöt éves fia tragikus halála miatt érzett fájdalma inspirálta. Arthur 2015 júliusában a sussexi Ovingdean-szakadékba zuhanva vesztette életét. A fekete-fehérben, 3D-s kamerával forgatott film nyers és valódi bizonyíték arra, hogy egy művész hogyan próbálja megtalálni az utat a sötétben.
Prágában járunk, a vasfüggöny még tartja magát. Louka, a zenész a nőbolond agglegények boldog és felelőtlen életét éli. Anyagi téren azonban már korántsem áll olyan jól, mint nőügyekben. Ezért egyezik bele, hogy pénzért névházasságot kössön egy ismeretlen orosz nővel, akinek csehszlovák útlevélre van szüksége. A házasság megköttetik: csakhogy Louka számításába apróbb hiba csúszik. "Felesége" ugyanis megszökik, s neki csupán egy kis csomagot hagy emlékül: kisfiát, Kolját. A megrögzött cseh szívtipró meg a gondjaira bízott pöttöm orosz mulatságos, megható kalandjaihoz az 1989-as év eseményei meg az örökké csodálatos Prága szolgáltatnak hátteret.
A politikai reklámkampány részeként szervezett nagyszabású country koncert - a rendező jellegzetes, maróan szatírikus stílusában, kaleidoszkópszerűen bemutatva - gigantikus és bravúros paródia a fennállása 200. évfordulóját ünneplő Egyesült Államokról. Show az egész világ - sugallja a country zene fellegváraként tisztelt Nashville hektikus, és mégis minden részletre kiterjedő körképe, a végső merénylettel és a vélt rendben feltáruló káosszal. "Ambivalens vagyok Amerikával kapcsolatban. Szeretem és gyűlölöm" - vallja Altman, s így a filmje is az ellentmondásos attitűdök és különféle valóságok szikrázóan eleven és szellemes "dialektikus kollázsa" - sok jó zenével és Keith Carradine Oscar-díjas dalával (I'm Easy).