Táncosok gyűlnek össze egy erdő közepén lévő, bezárt iskolaépületben, hogy eltáncolják az utolsó táncukat. Az egész éjjel tartó buli hallucinogén rémálomba fordul, amikor rájönnek, hogy a szangriájukba valaki LSD-t tett. Hamarosan képtelenek lesznek ellenállni a bennük lévő neurózisoknak és pszichózisoknak, bódult hipnózisukat pedig tovább fokozza a zene elektronikus ritmusa. A drog mindenkiből mást hív elő: míg egyesek a paradicsomban érzik magukat, mások a poklot járják meg.

Ezequiel, a 15 éves tinédzser egyedül marad otthon, míg szülei egy hónapra Európába utaznak. Egy nap összetalálkozik Monóval, akivel kapcsolatuk sokkal többet jelent, mint az eddig keresett intimitás és szex. Hamarosan azonban mégis olyan helyzetben találja magát, melyben magányosabb, mint valaha.

Ingrid Schüler, elkötelezett náci (mellesleg énekesnő is), azt a feladatot kapja, hogy állítson össze egy színtiszta germán lányokból álló osztagot, szálljon velük vonatra és szolgálja ki minden téren az elcsigázott náci tiszteket, és frontról hazatérő katonákat. A vonat mindeközben zakatol előre, és előfordul, hogy olyan területre ér, ahol sok a partizán. Közeleg a háború vége, a nácik között egyre több az áruló(nak hitt) tiszt, de az amerikaiak sincsenek már messze.