James Stewart karrierjének talán legjobb alakítását nyújtja ebben a könnyed, szórakoztató filmben, amely egy Pulitzer-díjas darab alapján készült. Stewart játssza Elwood P. Dowdot, a jól szituált urat, akinek van egy elválaszthatatlan jó barátja, akit csak ő láthat: Harvey, a két méter magas nyúl. Elwood húga, Veta Louise úgy érzi, hogy a férfi Harvey-mániája miatt képtelen férjhez adni a lányát, ezért úgy dönt, hogy beadja őt az elmegyógyintézetbe. Igen ám, de egy fergeteges kavarodás következtében végül Veta Louise kerül be az intézetbe, és most Elwoodra, no meg a répa-rágcsáló „képzeletbeli” barátra vár a feladat, hogy kijuttassa őt onnan, és mindent elsimítson a családi perpatvarban. Eme népszerű klasszikusban nyújtott alakításáért Josephine Hull Oscar-díjat nyert a legjobb női epizódszereplő kategóriájában.
Cyrano de Bergerac tipikus gascogne-i, kissé korpulens, torkos, nagyivó, és rettentően nagy az orra. Kitűnik a kard- és a szóforgatásban. De nagyhangúsága, gúnyolódó kedve érzékeny lelket takar. Szívszerelme, Roxane egy nála átlagosabb észbeli képességű férfit részesít előnyben, aki azonban fiatal és jóképű, ráadásul Cyrano barátja. Cyrano - riválisa kérésére - csodálatos szerelmes leveleket ír Roxane-nak, aki ezek hatására beleszeret a fiatalemberbe. A film csodálatosan rajzolja meg az önfeláldozó szerelmes, a filozófus, a költő Cyrano de Bergerac alakját
A napsütötte Dél-Itáliában, míg szünetelnek a csaták, lángra lobbannak a szívek. Don Pedro, Aragónia hercege és csapata megjött a csatából, hogy Leonato vidéki kúriáján töltsön egy felhőtlen hónapot. Egyik kísérője, Claudio rögtön szerelmes lesz Leonato szépséges lányába. Elválaszthatatlan cimborája, Benedek viszont megveszekedett nőgyűlölő: legújabb célpontja a makrancos Beatrice, aki hasonlóképpen érez a férfinem iránt. Bár a nyelvük kardéles, a lelkük mézédes - a két egymásnak teremtett pár egymásra talál. A kellemes együttlétet azonban megzavarja Don Juan, a herceg öccse, aki álnok terveket szövöget, s elég egy rosszindulatú ármány, a harcban edzett barátság kis híján véres párbajba torkollik. De minden jó, ha jó a vége.
Seymour segédként dolgozik egy virágüzletben, a kedvence Audrey II, az egzotikus cserepes növény. A forgalom nem valami nagy, de egyik nap minden megváltozik. Seymour ugyanis rájön, hogy a kedves kis növénye húsevő. Először a saját vérével táplálja, ám ez kevés, a növény mind több és több vért követel. Audrey II hamarosan feneketlen étvágyú rémséges szörnyeteggé fejlődik. Kiderül, hogy a virág valójában egy földön kívüli gonosz húsevő. Seymour egy ideig szállítja neki az eleséget, a boltba betérő embereket. Mindez azonban nem sokáig maradhat titokban.
Az amerikai focista Joe Pendleton kezd kiöregedni a játékból. Minden vágya, hogy a bajnoki döntőben játszhasson. Végül eljön a nagy pillanat, beválasztják a döntős csapatba. A meccs előtt azonban elüti egy teherautó és meghal. Azaz csak majdnem: az őrangyala ugyanis végzetes hibát követett el, tévedésből idő előtt viszi föl a mennybe. Amikor Joe ezt megtudja, mindent elkövet, hogy a hibát orvosolják az égiek. Mivel a porhüvelyét már elhamvasztották, Joe egy meggyilkolt milliomos testében kel új életre.
Louis de Funes egyik utolsó filmje, életművének egy különleges darabja. Az egyik legnépszerűbb francia színész nagy álma volt Moliére Fösvényének filmre vétele. A televízió nem teremtette elő a megfelelő költségvetést, ezért Christian Fechner producerként támogatta a film létrejöttét. Funes először állt a kamera mögé (barátjával Jean Girault-val, a Csendőr-sorozat alkotójával) valamint a mű alapján megírta a forgatókönyvét. Az írói szerep mellett természetesen a főszereplőt, a fösvény Harpagont is ő játszotta el.