Az Amerikai irodalom Percival Everett Erasure című regényén alapszik, mely egy elkeseredett afroamerikai íróról, Monkról (Jeffrey Wright) szól, aki annak ellenére, hogy kritikailag többnyire pozitív visszajelzéseket kap, anyagilag sokkal kevésbé sikeresek a könyvei. Az viszont tény, hogy részéről hiányzik is az igyekezet, ugyanis már teljesen elege van abból, hogy minden második (afro)amerikai bestseller a feketék identitását vizsgálja történelmi vagy szubkulturális szempontból. Egy nap azonban úgy dönt, hogy meghackeli a rendszert: álnéven, egy menekült bűnöző identitását magára öltve ír egy olyan "önéletrajzi" regényt, mely minden előbb említett konvenciónak megfelel. Meglepetésére (?) a regényt felkapja a média, sőt még arra az irodalmi díjra is esélyes, ahol Monk a zsűri tagja.

Féltékenység, birtoklásvágy, függőség, kilátástalanság, szenvedés. Viharos érzések váltakozása. Nők egymás közt. Ezért a filmjéért (is) Fassbindert sokan nőgyűlölőnek tartották, amit ő következetesen visszautasított: "A nők érdekesebbek, mint a férfiak, mert egyrészt elnyomottak, másrészt nem igazán azok, mivel ezt az elnyomást a terror eszközeként használják fel. Filmjeim az asszonyok mellett, és nem ellenük szólnak."

1977-ben Harvey Milket beválasztották a San Francisco városának Felügyelői Testületbe, így ő lett az első olyan választott, magas közhivatali tisztséget betöltő ember Amerikában, aki nyíltan vállalta homoszexualitását. Győzelme nemcsak meleg jogi szempontból volt jelentős; egységbe kovácsolta a politikai spektrum különböző szereplőit, a nyugdíjasoktól kezdve a szakszervezeti dolgozókig. Harvey Milk alapjaiban változtatta meg az emberi jogokért folytatott harc természetét, és vált egész Amerika hősévé, szomorúan korai, 1978-ban bekövetkezett tragikus halála előtt.