Hulot úr vendégségbe utazik: meglátogatja nővérét, sógorát és unokaöccsét. A régi vágású férfi idegenül csetlik-botlik a modern nagyvárosban, minduntalan képtelen kalandokba keveredik. Könnyfakasztóan komikus, ugyanakkor torokszorítóan szomorú jelenetek példázzák, "hogy mennyire nem lehet boldogan élni a modern, műanyag világban, hogy az ódon kisváros ódon piacán érzik jól magukat a csavargó kutyák, a gyerekek és velük a régi világból itt maradt Hulot úr."

Sid, a nagydumás, kétbalkezes kőkorszaki lajhár lekési a jégkorszak elől melegebb éghajlatra távozó társait. Szerencséjére összefut Manfréddal, a magának való, marcona mamuttal. Ráakaszkodik a biztonságot nyújtó nagydarab állatra, hogy aztán némi viszontagság után együtt találjanak rá egy magára maradt embercsemetére. Manfred és Sid komoly viták után elhatározzák, hogy visszaviszik a gyermeket a családjához. Útközben, nem éppen emberbaráti szeretetből, csatlakozik hozzájuk Diego, a kardfogú tigris is.

A világ és egy jaguárcápa nincs felkészülve Steve Zissoura Bill Murray és legénységére, akik őszintén hiszik, hogy profi tengerkutatók. Sokadik képtelen dokumentumfilmjük ünneplésekor Zissou elhatározza, hogy bosszút áll azon a jaguárcápán, amelyik felfalta kedvenc munkatársát. Az őrület csak fokozódik, amikor egy Ned Plimpton Owen Wilson nevű fiatalember jelenik meg a hajón, és azt állítja, hogy Zissou fia.

Andrew kilenc éve menekült el otthonról, a kisvárosi szürkeségtől, pszichiáter apja dominanciája elől. Most középszerű színészként nyugtatókon és antidepresszánsokon él, távol az emlékektől, és távol a valódi világtól. Amikor hírt kap édesanyja haláláról, rászánja magát a háromezer mérföldes útra, hogy találkozzon elveszettnek hitt múltja emlékeivel. Otthon nemcsak apjával kezdi újraértelmezni kapcsolatát, de megismerkedik egy lánnyal is, aki szinte mindenben az ő ellentéte: Sam életvidám, optimista teremtés, aki képes arra, hogy mások szemét is ráirányítsa az élet napos oldalára.

Az ismert zeneszerző, Mimi Nachtigal és a híres énekesnő, Venus Morgenstern őrülten egymásba szeretnek. Szenvedélyes viszonyuk hét évig tart, majd szakítanak. Szétválásuk után, mindketten arra a fájdalmas felismerésre jutnak, hogy immár semmi értelme az életüknek. Kiábrándultságukra különböző gyógyírt keresnek, Venus új szeretőt talál magának, Mimi pedig megöli magát... Ám a halál nem oltja ki szerelmüket, s bár Mimi az alvilágba jut, Venus pedig az élők között marad, nem lehetnek meg egymás nélkül, hiába tűnik úgy, már túl késő. A mindenre elszánt Venus, mint Orfeusz alászáll az alvilágba, hogy megkeresse és visszahozza szerelmét a holtak birodalmából...