Eva (Julia Louis-Dreyfus) élete majdnem tökéletes. Szereti a munkáját és sikeres is: kiválóan masszíroz. De egyedül neveli a lányát és hamarosan teljesen magára marad: a lánya hamarosan kollégiumba költözik. Még szerencse, hogy megismerkedik Alberttel (James Gandolfini), aki vicces, kedves és szintén magányos. A folytatás logikus: összejönnek és élvezik az új szerelmet egy egészen rövid ideig. Mert Eva túl sokat beszélget a kuncsaftjaival és egyikük, Marianne (Catherine Keener) folyton a volt férjét szidja. Ami mulatságos, de csak addig, amíg a masszőr rá nem jön, hogy az új pasija és Marianne régi férje ugyanaz a személy. És nem tehet róla, kezdi a másik nő szemével látni a férfit: tohonya, lusta, hájpacninak. Pedig előbb-utóbb muszáj döntenie, hogy kinek hisz: a saját vagy valaki más szemének.
Emma épp elég katasztrófafilmet látott már ahhoz, hogy amikor a repülőgépe viharba kerül, azonnal tudja, le fognak zuhanni. A halál közelsége különös reakciót vált ki belőle: minden, addig féltve őrzött titkát rázúdítja a mellette ülő, jóképű, ám vadidegen férfira. Mikor Emma rájön, hogy földi pályafutása még nem ért véget, csak egy dolgot akar. Minél előbb hazamenni, és soha többé nem találkozni a kedves idegennel. Ám az élet mást tartogat számukra. Kiderül, hogy a férfi Emma legfőbb főnöke, aki most már minden pikáns titkot tud a lányról.
Egy nő egy randizó kézikönyvben leírtak szerint váltogatja a személyiségét azért, hogy férjet találhasson, viszont rájön, hogy azt a férfit akarja, aki saját magáért szereti.
Sötét hangulatú történet a halál utáni létről.