Viola nem csak szép és okos, focizni is tud, aki kihasználja a kínálkozó lehetőséget és ikertestvére, Sebastian bőrébe bújva beáll a focicsapatba. Persze csak idő kérdése, hogy mikor pattan ki a botrány, Viola ugyanis beleszeret jóképű szobatársába, Duke-ba, aki egy másik lánynak csapja a szelet. Olivia azonban a fiúnak hitt Violába szerelmes és mindez csak tovább bonyolódik, amikor megjelenik a színen Sebastian.
Önök mit csinálnának, ha a lányuk elmesélné otthon, hogy egy bomba nő, aki egyébként boldogtalan, milyennek képzeli álmai férfiját (mivel a lány azzal szórakozik, hogy barátnőjével kihallgatják, mit mondanak a páciensek a barátnő pszichológus anyjának a kezeléseken)? E film főhőse úgy dönt, eljátssza az álombeli férfi szerepét. Az első találkozásra Velencében, egy hajnali kocogás során kerül sor... Közben hősünk ex-feleségének családjában is zajlik az élet. A legidősebb lány úgy dönt, hogy a jól szituált eredeti kérő helyett inkább az ügyvéd mama egyik börtönből szabadult védencéhez megy hozzá; a kisebbik lány pedig belezúg egy velencei gondolásba. A teljes zűrzavart csak fokozza, hogy a szereplők időnként dalra fakadnak. Szerencsére Woody ura a helyzetnek...
Az amerikai Wallace Ritchie (Bill Murray) - a saját születésnapja alkalmából - nemcsak saját magának, de öccsének is meglepetést akar szerezni, így fogja magát és minden előzetes bejelentés nélkül betoppan Angliában élő testvéréhez, James-hez (Peter Gallagher). A sikeres üzletember azonban épp nem ér rá csetlő-botló bátyjával foglalkozni, ezért csak hogy megszabaduljon tőle, befizeti egy színházi elődásra, amelyben az egyedüli néző - színészek segítségével - részt vehet egy teljesen valósághű krimiben. A feladat mindössze annyi, hogy egy utcai telefonfülkében válaszolni kell a játékvezető hívására, és elmenni a megadott címre. A telefon meg is szólal, de a hívás egy valódi bérgyilkos számára érkezik. Wallace mit sem sejtve elindul, hogy teljesítse a feladatot, és ezzel kezdetét veszi az őrület. (Port.hu)
A harmincas években sajátos szovjet filmvígjáték-stílus bontakozott ki, s ennek legkiemelkedőbb képviselője Eizenstein hajdani asszisztense, Grigorij Alekszandrov volt. 1934-ben jelentkezett első önálló rendezésével, a Vidám fickók című filmjével, amelyet műfajilag ,,jazz komédiaként" jellemzett. Alekszandrov e filmben tanúbizonyságot tett groteszk helyzetek és különc típusok iránti szeretetéről, amihez későbbi műveiben sem vált hűtlenné. Stílusát illetően valamennyi filmje közül főképpen a Vidám fickók az, amely az amerikai némafilm bohózatok és a musicalek befolyásáról árulkodik.
A film története szerint egy fiatal férfi és egy nő egy szokatlan helyen talál rá a szerelemre, miközben homályos alkut kötnek.
Hamupipőke története nem mese. Vagy ha az, a mesék manapság is valóra válhatnak: még New Yorkban is. Marisa Venture egy elegáns szálloda szobalánya. Egy nap játékból felpróbálja egy vendég estélyi ruháját, véletlenül rányit egy férfi, rámosolyog, ő visszamosolyog és amikor legközelebb találkoznak, a férfi meg van róla győződve, hogy a csodálatos nő, akivel megismerkedett ötcsillagos vendég az ötcsillagos szállodában, akárcsak ő. Marisa nem hazudik, de azért nem vallja be az igazságot. Bujkál, füllent, trükközik: miközben egyszerű szobalány a hotelben, vendég is: nappal mos és vasal, este új lovagja karján belibben a kivilágított étterembe. De ő is sejti, hogy ez nem tarthat soká: előbb-utóbb lebukik, és egyáltalán nem biztos, hogy rajta múlik, melyiket választja a két élete közül.
Az egyik kemény legény, a másik meg nyamvadt, akár egy túrós lepény. Összeillenek, mint borsó meg a héja? Fityfenét. Bár az élet mindig tartogat meglepetést. Vann ügynök a rosszfiúk réme. Elkapja a grabancukat, bár ezúttal valami más akad a kezei közé. Az üldözőbe vett fegyverkereskedő vevőjéről ugyanis kiderül, hogy csak egy egyszerű, szerencsétlen flótás, aki rossz időben volt rossz helyen. Vann azonban nem csügged, inkább ráveszi a szemlátomást beszédkényszerben szenvedő kisembert, hogy játssza tovább a szerepét.
Londonba utazik Garfield gazdája, Jon, hogy megkérje barátnője, az állatorvos Liz kezét. A lasagne-zabáló cicó persze nem hagyja annyiban a dolgot, és utána megy. Garfield találkozik a Herceggel, a királyi származású macskával, aki éppen akkor örököl egy kastélyt. Sőt, nemcsak találkozik, de helyet is cserélnek, így a hatalmas birtok Garfield otthona lesz. A világ leglustább macskája királyi ellátásban részesül, komornyikja van, és egész állatkertnyi négylábú szolgája és híve. Lord Dargis rossz szemmel nézi mindezt. Mivel ő a következő az öröklési sorban, el akarja tüntetni a(z ál)Herceget.
A fiatal tudós, Richard Jacks egy hagyatéki tárgyaláson mindössze néhány ősrégi jegyzetet örököl dúsgazdag ük-ükapjától. Az értéktelen jegyzeteket lapozgatva azonban rádöbben, hogy őse nem más, mint az a bizonyos Dr. Jekyll, aki megalkotta Hyde-ot, a szörnyeteget. Richard azonnal beleveti magát a kísérletekbe, s némi módosítással megalkotja Helen Hyde-ot, a bombanőt, aki tökéletes alakjával teremtője helyére pályázik. Richard hamarosan döbbenten tapasztalja, hogy Helen lassan átveszi fölötte az irányítást, és ha nem tesz valamit, személyisége örökre eltűnik.
A szőke nőkről alkotott lesújtó kritikák, alaptalan rágalmak nem ebben a filmben dőlnek meg. Dee Pamela Anderson és Dawn Denise Richards gyönyörűek, elolvad tőlük az Anktartisz, de a férfiak megbabonázásán kívül máshoz nem igazán értenek. A két jószándékú, viszont nem túl okos szőke nő megejtő és mulatságos kalandjai abból fakadnak, hogy összetévesztik őket két hírhedt és rendkívül éles eszű fejvadásszal.