Svájcban a kenyérgabona 4/5-e Indiából származik, abból az országból, ahol százezrek éheznek; a francia halkereskedők azt mondják, az ipari módszerrel fogott tenger gyümölcse nem evésre való, hanem eladásra; Romániában fél centes órabérért dolgoznak az asszonyok a hagymaföldeken, amelyet távoli országokba szállítanak tovább; Spanyolország legnagyobb üvegházas agrárvidéke nagyobb mint Luxemburg és Hollandia együtt - a világban mégis 5 percenként hal éhen egy gyermek. A világ élelmiszertermelése és az élelmiszer elosztása katasztrofális szintre jutott. A 3000 kilométerről importált paradicsom olcsóbb mint a hazai; az ásványvíz ugyanolyan kereskedelmi értéket képvisel mint bármely más termék; a legtöbb élelmiszert szójával dúsítják. Hová vezet ez a folyamat? Az emberiség élelmiszerellátása nem több mint néhány tucat multinacionális cég versengésének színtere?

Ki volt Noé? Milyen volt a bárka és miből készült? Lesújthatott-e valaha egy nagy árvíz, ami a történet alapjául szolgálhat? És miért bukkan fel újra és újra ugyanaz, vagy nagyon hasonló történet évezredeken keresztül, a még ékírással készült Gilgames eposztól kezdve a keresztény, a zsidó, az iszlám, sőt még a hindu hitvilágban is? Joanna Lumley most ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben bejárja a világ jelentős vallásainak helyszíneit. Olyan helyekre látogat el, és olyan ereklyéket tekint meg, amiket a helyiek szentként tisztelnek, mert meggyőződésük, hogy közük van Noé történetéhez.