Egy anya, aki bocsánatot kér gyermekétől, hogy e világra hozta... A film fiatal rendezőnője, Waad al-Kateab az aleppói szír felkelés közepette meséli el öt év történetét: hogyan lesz szerelmes, házasodik meg, majd ad életet kislányának Samának, miközben az egész világ összeomlik körülötte. Waad fiatal orvos férje a végsőkig küzd a szír kormány és az orosz felségjelű gépek okozta pusztítás túlélőinek életéért. Ártatlan civil emberéletekért. Hihetetlen érzelmi viharok, öröm, gyász, túlélés közepette Waad végül válaszúthoz érkezik: maradjon-e a kataklizma poklában, vagy kislánya biztonsága érdekében meneküljön el a városból, még akkor is, ha a menekülés egyet jelent azzal, hogy felhagy a szabadságért folytatott küzdelemmel, amelyért oly sokat áldozott...

A dialógusok és valódi cselekmény nélküli film máshol még soha nem látott perspektívából mutatja meg a természet csodáit, a felhőket, a viharokat, a naplementét és az éjszaka fényeit, hol lassítva, hol felgyorsítva az eseményeket, majd az ember alkotta létesítmények művészien fényképezett részleteiben gyönyörködhet a néző, a milliós nagyvárosok forgatagában, a szinte néptelen sivatagok látványában, a különböző népcsoportokhoz tartozó emberi arcokban, de láthatunk balettszerűen mozgó gyártósoron dolgozó robotokat, az ipar képeit, és láthatjuk az emberi pusztítás nyomait is. Koyaanisqatsi hopi nyelven annyit jelent: egyensúlyából kibillent világ - kizökkent világ. Reggio filmje hol megnyugtatja a nézőt, hol csodálkozásra készteti, de mindenképpen gondolkodásra serkent. Célja, hogy meglássuk a világ hétköznapi csodáit, és megértsük, hogy milyen veszélyek fenyegetik változó világunkat, ha az embernek köszönhetően kibillen a kényes egyensúly!