Nagyon sok forrásból kb. a XV. században foglalták írásba Az Ezeregyéjszaka meséit, de akkor sem az írás dominált, hiszen a történeteket a mohamedán böjthónap, a Ramadán éjjelein mesélték, hogy a koplalást feledtessék. A mesemondók dramatizálva adták elő mondandójukat. A film is megpróbálta felidézni ezt az elevenséget. Az Ezeregyéjszaka a keresztes hadjáratok révén számtalan európai szerzőre is hatott, sőt valószínűleg ez adta a Dekameron gondolatát is. Így a három film egysége még szorosabb lett. Zumurrud és Nuradim szerelme és sorsa több mint a körülmények nyers visszatükrözése. Zumurrud meséiben egy képzelt világot fejez ki, de ezt a képzelt világot, mint kiderül, felülmúlja a valóság.
Ez a film olyan levelek, fényképek és videokazetták sorozata, amelyeket a nők gyakran küldenek be bizonyos újságoknak. A film az ő történetmesélésük (a pszichológusok által a fantáziájuknak adott elnevezés) vizualizálásával mutatja be ezeknek a nőknek a vallomásait, titkos vágyait, kalandjait, visszaemlékezéseit, álmait, vágyait és fantáziáit. Nyílt titok, hogy a legtöbb nő tiltott viszonyokról, titkos szeretőkről és elkapkodott találkozásokról álmodik, de amikor arra kerül a sor, nincs elég bátorságuk ahhoz, hogy megvalósítsák álmaikat.
Mae Jordan, akit Emanuelle-nek is hívnak, fényképész. A nő Nairobiba készül, hogy a híres brit írónővel, Ann Daniellel, dolgozzon együtt. Ann, férjével Giannival, nyitott házasságban él, mindig új élményekre és változatosságra vágyik. Hamarosan a két nő szorosabb kapcsolatba kerül. Megismerik egymás testét, új tapasztalatokra tesznek szert. Ezzel egy időben Emmanuelle és Gianni viszonya is szorosabbra fűződik.