A César-díjas Mikrokozmosz nem szokványos természetfilm, inkább rovar-eposz, hősökkel, istenekkel. A film címe beszélő cím, a körülöttünk lévő mikrovilágot, magát a mikrokozmoszt teszi láthatóvá a biológus páros. A Mikrokozmoszban egy és negyed órán át minden szöveg, narráció, ismeretterjesztő információ nélkül élhetjük át az apró, fűközeli lények: rovarok, csigák, lepkék életét. Olyan ez a film, mint egy szimfónia vagy mint egy ősi mítoszokat rejtő képeskönyv. Nem természetfilm, nem dokumentum, nem ismeretterjesztő oktatófilm, hanem a valóság valószerűtlen látása, egy nem létező perspektívából való szemlélése, mely így egy valótlan valóságot teremt, ismert lényeket tesz idegenné, saját világunkat a képzelet alkotásává változtatja, vagyis ez a film - ahogy maga nevezi magát - "természeti fikció".

A vallási fanatizmusról az embereknek nem egy nagy tömegbázisú keresztény egyház szokott az eszébe jutni, legalábbis nálunk. Sokkal inkább gondolnak kis szektákra vagy az iszlámra. Ez a film viszont az amerikai evangélikus egyház követőit mutatja be, akik teljesen elvakulva követnek bárkit Isten nevében, még akkor is ha azt a valakit George W. Bush-nak hívják. Jelen esetben a gyerekek vannak fókuszban, hogy őket miként képzi ez a vallás igazi fanatikussá, akik életüknek minden területét átszövi a vallás. Csak keresztény zenéket hallgatnak, nem járnak iskolába, hanem otthon tanítják őket a szüleik, nehogy olyan nézeteket vegyenek fel a világi iskolákban, amik nem egyeztethetők össze a dogmáikkal. A kereszténység ezen irányzatának csak az USA-ban 80 millió tagja van, szóval érdemes közelebbről megismerni egy ilyen csoportot, mert jelentős erőt képviselnek minden egyes választásnál.