Chaplin filmje a mindennapi élet elgépiesedésének szatirikus - ugyanakkor érzelmes víziója. Charlie, a kisember bekerül a modernkori pokolba, azaz egy gyárba. A futószalagnál végzett monoton munka miatt az őrültek házába kerül. Felépülése után véletlenül belekerül egy utcai zavargásba, emiatt börtönbe zárják. Szabadulása után megismerkedik egy árva lánnyal, akit a gyámhatóság intézetbe akar zárni. A lány ennivalót lop, Charlie pedig nem tud fizetni az étteremben, emiatt mindketten újra börtönbe kerülnek. Charlie könnyes-kacagtató kalandokon keresztül végigjárja a modernkori pokol bugyrait. Habár '36-ban már létezett a hangosfilm és ez az a film, ahol először volt hallható Chaplin hangja egy nonszensz dalban, a szakértők ezt a filmet tartják "az utolsó nagy némafilm-komédiának". A hangtechnika tükrözi Chaplin ellenállását a változással (vagyis a hangosfilmmel) szemben, ez a film egy nagy korszaktól való búcsúzásnak is felfogható. Chaplin talán legnépszerűbb filmje.
A Csavargó magányosan tölti napjait a nagyvárosban. Egy nap rámosolyog a szerencse: beleszeret egy vak virágáruslányba és ráadásul megmenti egy milliomos életét, aki ettől fogva barátjának tekinti. A bökkenő csak az, hogy a gazdag mecénás csak akkor ismeri meg, ha részeg, és ebből sok-sok galiba származik. A szerencse forgandó. A Csavargó a gazdag pártfogójától kapott pénzből meggyógyíttatja a lányt, ő maga viszont börtönbe kerül... A hangosfilm kezdeti és a világgazdasági válság kiteljesedő időszakában készült filmjében Chaplin nem merte megkockáztatni a beszédet, mely ellentétbe került volna figurája groteszk vizuális külsejével. A tőkések méltányosságára apelláló szegénysegítő kampány idején Chaplin ennek lehetetlenségét mutatta meg.
Egy csillagászati találkozón a társaság elnöke javaslatot tesz egy holdbéli utazásra. Kisebb ellenállás után, hat bátor csillagász beleegyezik a tervbe és megkezdik egy puskagolyó formájú űrkapszula építését melyet egy óriási ágyúból szándékoznak kilőni. Mikor elkészül a kapszula a csillagászokat kilövik egy csoport gyönyörű, tengerész egyenruhába öltözött nő segítségével. A Hold arca nyomon követi ahogy a kapuszla közeledik feléje és végső soron szemen találja.
A fiatal fiú, John álmai szertefoszlani látszanak, amikor tragikusan fiatalon elveszíti apját. Hamarosan felkerekedik, hogy letegye névjegyét a lehetőségek városában, New Yorkban. Ám csak egy nagy vállalat nagy irodájának arctalan munkásaként tengődik. Ennek ellenére elégedett sorsával, és rövidesen egy dupla vakrandin megismerkedik Mary-vel. A dolgok haladnak a maguk útján, a fiatal pár összeházasodik, és egy kis lakásba költöznek. Az idő múlásával egyre többet veszekednek, és John fogadott családjával sem jön ki jól. Mikor már házasságuk szétszakadni látszik, a férfi rájön, hogy felesége gyereket vár, ezért mégis vele marad. 5 évvel később, egy fiú és egy lánygyermekkel még mindig ugyanabban a nagy irodában tapossa a mókuskereket. Amikor beüt egy újabb tragédia, Johnnak meg kell találnia magában a meggyőződést, hogy veszni hagyja, vagy folytassa a harcot azért a kevésért, amije maradt.
Ebben az 1929-ben készült brilliáns némafilmben tűnt fel Louise Brooks és vált nemzetközi hírű filmcsillaggá. A Franz Wedekind színdarabja nyomán készült filmben a főszereplőnőt, a jazzkorszak tragikus sorsú, hedonista táncosnő-prostituáltját, Lulut alakítja. A színdarab egyébként számtalan későbbi megfilmesítést is megélt, Alban Berg pedig operát írt belőle.
Egy különös fiatalembert hoznak be a zárt osztályra, aki azt állítja magáról, hogy ő Don Juan (Johnny Depp), a világ leghírhedtebb szeretője, több mint ezer nő elcsábítója. A tapasztalt Dr. Micklernek (Marlon Brando) hat napja van, hogy bebizonyítsa, a fiú nem közveszélyes elmebeteg, csak önveszélyes álmodozó. Kezdetben kételkedve hallgatja páciense hihetetlen történeteit, ám idővel egyre inkább meggyőződik arról, hogy akár maga Don Juan is mondhatná a szerelem, a szenvedély és a romantika eme ragyogó meséit.