Amerika nagyvárosainak pincéiben egy titkos szervezet működik: ha egy éjjel az utca összes nyilvános telefonja összetörik, ők jártak ott; ha egy köztéri szobor óriás fémgömbje legurul talapzatáról, és szétrombol egy gyorsétkezdét, az az ő művük; ha egy elegáns bank parkolójának összes autóját rettentően összerondítják a galambok - az sem véletlen. Vigyáznak a leveleinkre, átveszik telefonüzeneteinket, kísérnek az utcán: és még csak készülnek a végső dobásra: a nagy bummra... Pedig az egészet csak két túlzottan unatkozó jóbarát találta ki: azzal kezdték, hogy rájöttek, nincs jobb stresszoldó, mint ha alaposan megverik egymást. Pofonokat adni jó. Pofonokat kapni jó. Számukra ez a boldog élet szabálya.
Ez a velencei fesztiválon nagydíjjal kitüntetett, rendkívül szép és mozgalmas (420 vágást tartalmazó!) film hozta meg a világhírt Kurosawának, és keltette fel a nyugati közönség érdeklődését a japán film iránt. A XII. századi polgárháborúk sújtotta Kiotóban vagyunk. A címadó romos kapu alatt várja az eső elálltát egy buddhista pap, egy közember és egy szamurájgyilkosság tanújaként kihallgatott favágó. A szamuráj halálának s felesége megerőszakolásának esetét különbözőképpen adja elő a gyanúsított bandita, Tajomaru és a többi résztvevő. Mégsem az igazság viszonylagosságáról van itt szó, hanem az emberek viszonyáról saját hazugságaikhoz. "A különböző értelmezések mögött az a félelem bújik meg, hogy az események másnak mutatják az elbeszélőt, mint amilyennek látni szeretné magát, hogy megsemmisítik dicsekvése alapját." (Berkes Ildikó)
A történet az újrakezdésről szól. Frankie megjárta a szövetségiek drogelvonóját, rehabilitálták és "harckészen leszerelt", mint egykor a hadseregből. Felesége, akit tolószékbe kényszerített autóbalesetük, vegyes érzelmekkel várja a férfit. Szeretné, ha otthon lenne vele, de azt is szeretné, ha több pénzzel gazdálkodhatna. Frankie-nek nagyra törő tervei vannak. Dobosnak készül egy jazz-zenekarba, és egyszer s mindenkorra tiszta kíván maradni, végzett a droggal. Ember tervez.
Bree, lánykori nevén Stanley transzszexuális. Hosszú évek óta magányosan él Los Angeles-ben, és arra készül, hogy teljes értékű nővé váljon. A New York-i rendőrségen prostitúció és drogügyek miatt letartóztatták 17 éves fiát; mivel Toby anyja már nem él, őt keresik meg. Bree nem akar tudomást venni a fiúról, akinek létezéséről a telefonhívásig nem is tudott, de terapeutája határozottan ellenzi a műtétet addig, amíg nem tud szembenézni a múltjával. Bree képtelen bevallani Toby-nak, hogy a konzervatív középosztálybeli női külső valójában az apját rejti; inkább egy egyházi segélyszolgálat tagjaként tünteti fel magát. Amikor rájön, hogy Toby Los Angeles-ig akar stoppolni, csak hogy megkeresse az apját, felajánlja, hogy magával viszi. A hosszú út alatt találkoznak múltjuk szereplőivel, és nemcsak egymást, hanem saját magukat is megismerik...
A 14 éves Grace MacLean súlyos sérüléseket szenved, amikor baleset éri versenylova, Pilgrim nyergében. Grace édesanyja, Annie, az ambiciózus magazinszerkesztõ rájön, hogy lánya és a ló sorsa elválaszthatatlanul összefonódik. Ezért lányával és a lóval azonnal Montanába utazik az egyetlen suttogóhoz, Tom Bookerhez, akinek különleges képessége van a lovak gyógyításához. Ám amíg Tom azon fáradozik, hogy helyrehozza a kislány és a ló összetört életét, Tom és Annie egymásba szeret.
Amaro atya (Gael García Bernal) frissen felszentelt katolikus pap, akit beiktatása után egy mexikói kisvárosba helyez a katolikus egyház, hogy az idősödő Benito atya (Sancho Garcia) segítsége és jobb keze legyen. Megérkezése után azonnal találkozik az angyalian szép, tüzes és mélyen katolikus Améliával (Ana Claudia Talancón). A lány vallásos lelkesedése hamar a fiatal Amaro atya iránti menthetetlen szenvedéllyé alakul át.
London, 1929. Frank Webber, a Scotland Yard igen elfoglalt nyomozója úgy tűnik, jobban érdekli a munkája, mint Alice White, a barátnője. Alice, aki úgy érzi, hogy mellőzöttnek érzi magát, beleegyezik, hogy randevúzni menjen egy elegáns és jó modorú művésszel, aki meghívja őt a puccos lakásába.
1981-ben egy addig ismeretlen, húszéves graffiti-firkász vált a New York-i művészvilág és média legvitatottabb témájává: Jean-Michel Basquiat különleges képei egyik pillanatról a másikra gyűjtők és múzeumok legkeresettebb darabjai lettek. A film mottója a következő lehetne: "A betondzsungelben felkel a Nap..." Tehetsége és különcsége emelte fel a csillagokig, de a csillagok mögött meg kellett ismernie a legsötétebb éjszakát is.
Alex, a nappal hegesztőmunkásként dolgozó fiatal lány esténként táncosként lép fel egy bárban. Az minden vágya, hogy egy nap balett-táncosnő lehessen. Érvényesüléséhez azonban csak tehetségét és tánctudását hajlandó latba vetni, a szépségével kivívott járó támogatást - csakúgy, mint minden más protekciót -, élből visszautasítja.