A 16 éves Claudia a külvilágtól elzárva nő fel. Anyja halála után egy távoli birtokon reked, és megdöbben, amikor Grace, egy lelkes helyi tinédzser, mint egy délibáb, mint egy leheletnyi friss, cukros levegő jelenik meg a kertben. A lányok megtalálják egymásban a szükséges támogatást, szeretetet és meghittséget, és megtanítják egymást az emberi kapcsolat helyreállító erejére. De idilli békéjük törékennyé válik, amikor a felnőttek világa bezárul körülöttük és fenyegeti titkos nyári szerelmüket.

A dialógusok és valódi cselekmény nélküli film máshol még soha nem látott perspektívából mutatja meg a természet csodáit, a felhőket, a viharokat, a naplementét és az éjszaka fényeit, hol lassítva, hol felgyorsítva az eseményeket, majd az ember alkotta létesítmények művészien fényképezett részleteiben gyönyörködhet a néző, a milliós nagyvárosok forgatagában, a szinte néptelen sivatagok látványában, a különböző népcsoportokhoz tartozó emberi arcokban, de láthatunk balettszerűen mozgó gyártósoron dolgozó robotokat, az ipar képeit, és láthatjuk az emberi pusztítás nyomait is. Koyaanisqatsi hopi nyelven annyit jelent: egyensúlyából kibillent világ - kizökkent világ. Reggio filmje hol megnyugtatja a nézőt, hol csodálkozásra készteti, de mindenképpen gondolkodásra serkent. Célja, hogy meglássuk a világ hétköznapi csodáit, és megértsük, hogy milyen veszélyek fenyegetik változó világunkat, ha az embernek köszönhetően kibillen a kényes egyensúly!

Pierre Dulaine díjnyertes táncoktató. A férfit New York egyik legkeményebb iskolájának igazgatónõje szerzõdteti, hogy gatyába rázza az iskola legnagyobb bajkeverõit. A srácokat persze mi sem érdekli kevésbé, mint Pierre és a klasszikus tánclépések. Amikor azonban a temperamentumos oktató õszinte érdeklõdéssel fordul a fiatalokhoz, és hip-hop elemekkel fűszerezi a standard táncokat, a gyerekekben feltámad a lelkesedés. A közösen kifejlesztett táncstílusukkal a nemzeti bajnokságig jutnak, miközben nem csak tanárukkal barátkoznak meg, hanem önmagukkal is.

A film egy húszéves lány története, aki gyűlöli az egész világot, ugyanis nem nagyon hasonlít a női magazinokban szereplő lányokhoz. Egy férfi története is, aki nemigen figyel másokra, nincs is rá ideje, mivel túl sokat foglalkozik magával: érzi, hogy öregszik. Aztán még ott van az író, aki attól fél, hogy soha sem lesz sikeres, és felesége, a tanárnő, aki ugyan hisz férje zsenialitásában, de egyáltalán nem hisz saját magában sem tanítványa tehetségében.

A négy nagylányát nevelő Terryt egy nap szó nélkül elhagyja a férje. Az asszonyból a harag, a megalázottság és a tehetetlenség a legrosszabbat hozza ki: iszik, kötekedik a lányokkal és miközben lassan-lassan összejön a szomszédban lakó, valaha jó nevű baseballjátékossal, az iszákos és jámbor Dennyvel, maga sem veszi észre, hogy beleszeret a ragaszkodó férfiba és hogy a saját ügyes-bajos életkezdéseikkel bajlódó gyerekei sem tartják feltétlenül szörnyetegnek.

Bill (Aaron Eckhart)torkig van a munkájával, a feleségét rajtakapja egy helyi hírszerkesztővel az ágyban - nincs a legjobb passzban. Az élet azonban hamarosan kárpótolja eddigi szenvedéséért, bármilyen furcsa, egy problémás tinédzser és egy ármányos eladónő (jessica Alba) lesz az ír lelki sebeire.

Jude betépve tölti mindennapjait legjobb barátjával Teddy-vel a kisvárosi Vermont-ban, amíg az túl nem adagolja magát. Jude zsibbasztó tevékenységei alatt lapul a vágy, hogy újra kapcsolatba kerüljön elhidegült apjával, Les-szel, így a srác Manhattan-be költözik a kiégett apához. Ott összebarátkozik egy baráti társasággal, akik a kábítószer, alkohol, világiasság, és szex ellen vannak, és punk-rock stílusban élnek. Amikor találkozik a tizenhat éves Eliza-val, szorosabb kapcsolat alakul ki köztük, ám a lány Teddy gyermekével várandós. A háborgó és nyers East Village-ben, Jude küzd, hogy létrehozzon egy identitást a kulturális felfordulásos belvárosban, valamint az érzéseivel a lány- és az apjával való kapcsolata iránt.

Szerelembe esni. Az volna jó. Szerelembe esni, félreértések nélkül. Úgy, hogy ne érjen bennünket váratlan meglepetés. Így volna jó. Fergeteges szerelmek, kapcsolatok, szakítások, elválások. Ezt csupán a néma „aranyhalak” értik. Az aranyhal csak három másodpercre emlékszik vissza. Ha tovább tart, amíg körbeússza az akváriumot, mindig minden új neki, s kezdődik minden elölről. Ha ketten találkoznak, az mindig olyan, mint mikor szerelmesek leszünk: úgy érezzük, mintha először történne meg velünk. Beindul egy kémiai reakció és elfelejtjük a korábbi csalódások keserveit, csak azt érezzük, hogy ez valami csoda, valami új – ez valami egészen más. Erről szól ez a mai, friss, kortárs ír játékfilm, melynek helyszíne Dublin. Könnyed komédiázás és átjárás a generációk között, mellett, előtt. Oda-vissza. Vagy sikerül… Vagy sikerül…

April, a philadelphiai tanárnő (Hunt) életébe a kapuzárási pánik kellős közepén toppan be rég elveszett szülőanyja (Bette Midler), a bogaras műsorvezető. Aprilt férje (Matthew Broderick) elhagyta, szeretett mostohaanyja meghalt, semmi szüksége hát a nagyszájú anya kioktatására. Először egyik diákja jóképű és elvált apjának (Colin Firth) közeledése elől is elzárkózik, de idővel April megtanulja elfogadni sorsát, csakúgy, mint bogaras anyját.