Az évtizedeken átívelő pályafutása során alkotott, felejthetetlen szerzeményei korunk néhány legkedveltebb filmjének szerves részét képezik. Nézd és hallgasd meg a maestro, John Williams történetét a filmkészítők, zenészek és az általa inspirált alkotók kommentárjaival, valamint ritka kulisszatitkokkal a filmtörténet alakulásáról!

Mozart és Salieri: a tehetség és a középszerűség ellentéte, örök harca sokakat megihletett már. Milos Forman szakított e művészi hagyományokkal. Filmje nem a középszerűség szívósságát és a zseni törékenységét ábrázolja. Az Amadeusban két súlyos egyéniség mérkőzik, ütközik meg. Forman Salierije cseppet sem kisszerű, csupán a tehetség félreismerhetetlen nagyvonalúsága hiányzik belőle. Az a fajta művészi és emberi természetesség, ami Mozartot igazán naggyá tette... Mozart halálos ágyánál Salierinek lassacskán megvilágosodik: hiába a düh és a görcsös akarás, a tehetség egészen más anyagból van. Mozarttal olyan ember távozott, aki valóban a teremtő kegyeltje volt.

Három gyerekkori barát hirtelen elszakad egymástól, és évtizedek múltán látják egymást viszont. Sean rendőr lett, Jimmy trafikjából és zűrös ügyeiből él, Dave még mindig a régmúlt eseményein rágódik. Jimmy lányát egy nap holtan találják, s a gyilkosság ismét összeköti az egykori cimborák életét. A bosszúra szomjas Jimmy és az igazság után nyomozó Sean úton-útfélen Dave gyanús ábrázatába botlik.

Prágában járunk, a vasfüggöny még tartja magát. Louka, a zenész a nőbolond agglegények boldog és felelőtlen életét éli. Anyagi téren azonban már korántsem áll olyan jól, mint nőügyekben. Ezért egyezik bele, hogy pénzért névházasságot kössön egy ismeretlen orosz nővel, akinek csehszlovák útlevélre van szüksége. A házasság megköttetik: csakhogy Louka számításába apróbb hiba csúszik. "Felesége" ugyanis megszökik, s neki csupán egy kis csomagot hagy emlékül: kisfiát, Kolját. A megrögzött cseh szívtipró meg a gondjaira bízott pöttöm orosz mulatságos, megható kalandjaihoz az 1989-as év eseményei meg az örökké csodálatos Prága szolgáltatnak hátteret.

Borzalmas bűncselekményről olvas Truman Capote a New York Times 1959. november 16-i számában: lemészároltak egy jómódú farmercsaládot a kansasi Holcombban. Az írót elképeszti az eset kegyetlensége, értelmetlen brutalitása, és meglátja benne egy komoly újságcikk lehetőségét, amely a bűntény közösségre gyakorolt hatását vizsgálná. Ami szokásos cikknek indul, utóbb nagyszabású könyvtervvé válik, amely munka végül öt és fél évet vesz el Capote életéből. Az eredmény a Hidegvérrel, amely új irodalmi műfajt teremt: a tényregényt, szerzőjét pedig világhírű íróvá teszi.

Louis de Funès (1914-83) továbbra is örömére nézők minden korosztály számára. Egy megnyerő portré, ami megmagyarázza ezt a sikert, és elemzi a lenyűgöző színészi technikáját.