Az És aztán táncoltunk című grúz-svéd drámát imádta a cannes-i közönség, a Szólíts a neveden grúz párjaként emlegették, és az Oscarra is nevezték a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. A grúz-svéd koprodukcióban készült drámát Tbilisziben forgatták, rendezője a grúz gyökerekkel rendelkező, de Svédországban élő és alkotó Levan Akin rendező, a film pedig az erősen férfiközpontú és konzervatív közegben egy meleg balett-táncosról szól – ezzel pedig Grúzia első LMBTQ-témájú mozifilmjének számít. Emiatt Grúziában erősen támadta a helyi ortodox egyház, ahogy az ország ultrakonzervatív csoportjai is, felháborítónak minősítve a témáját. És főleg azt, hogy a film szerint léteznek meleg grúz férfiak.

Jeff és apja a magányos szívek furcsa párosa. Az apa, Harry belép egy számítógépes társkereső klubba, hogy meglelje álmai hölgyét. Fia, az egyéjszakás kalandoktól és zajos melegbároktól megcsömörlött Jeff igazi kötődésre vágyik. De ha rálel az igazira, mit szól majd az apja?

1854 Kelet-Afrika. A tét nem kisebb, mint a Nílus forrásának felfedezése. Richard Burton mellé társul John Hanning Speke is. Mindkettőjüket az Angol Királyi Földrajzi Társulat támogatja. Egészen eljutnak a Tanganika - tóig, majd tovább haladva egy még hatalmasabb víztükröt fedeznek fel, amit Victória- tónak neveznek el. A többszöri expedíció alatt igaz barátság szövődik közöttük, ami a legveszélyesebb helyzetekben is átsegíti őket. Ám visszatérve Angliába minden megváltozik. A hírnév, a Társulat érdekei, a sajtó megmételyezi kapcsolatukat, s ez Speke öngyilkosságához vezet...