Szöveg nélküli. Az Utolsó ember a filmtörténet időtlen klasszikusa, amelyet 1958-ban a "brüsszeli 12"-be, minden idők legjobb filmjei közé is beválasztottak. Egy hotelportás története, akit öreg napjaira vécésnek fokoznak le, s akit a megaláztatás tönkretesz, hiszen pompás egyenruhájával élete értelmét is elvesztette. Murnau - és vele egyenrangú alkotótársai, Carl Mayer forgatókönyvíró, Karl Freund operatőr és nem utolsó sorban a főszerepet játszó, zseniális Emil Jannings - inzertek nélkül, a szöveg súlyától megszabadulva csak képekben, montázsokkal mesélik el a szívszorító történetet. A kamera szabadon mozog, követi a hős sorsát - az események főszereplőjévé válik. A hotel zsongó élete, az öreg portás részeg-jelenete, a pletykázó asszonyok montázsa, a szürke külváros és a csillogó hotel kontrasztja felejthetetlen képsorokban elevenedik meg.
A fiatal fiú, John álmai szertefoszlani látszanak, amikor tragikusan fiatalon elveszíti apját. Hamarosan felkerekedik, hogy letegye névjegyét a lehetőségek városában, New Yorkban. Ám csak egy nagy vállalat nagy irodájának arctalan munkásaként tengődik. Ennek ellenére elégedett sorsával, és rövidesen egy dupla vakrandin megismerkedik Mary-vel. A dolgok haladnak a maguk útján, a fiatal pár összeházasodik, és egy kis lakásba költöznek. Az idő múlásával egyre többet veszekednek, és John fogadott családjával sem jön ki jól. Mikor már házasságuk szétszakadni látszik, a férfi rájön, hogy felesége gyereket vár, ezért mégis vele marad. 5 évvel később, egy fiú és egy lánygyermekkel még mindig ugyanabban a nagy irodában tapossa a mókuskereket. Amikor beüt egy újabb tragédia, Johnnak meg kell találnia magában a meggyőződést, hogy veszni hagyja, vagy folytassa a harcot azért a kevésért, amije maradt.
A szerelmi történet a hatvanas évek Amerikájában játszódik, mikor a világon Beatles-láz hódít, az USA-ban pedig fiatal aktivisták küzdenek a Vietnami háború ellen. A történet főszereplője Jude, az angol dokkmunkás az USA-ba utazik, hogy rátaláljon apjára. Miután megérkezik, beleszeret egy amerikai lányba, akivel beáll a békepárti aktivisták közé, mikor Max-et, a lány bátyját elküldik a Vietnami háborúba.
A négy cselekményszál - a hatalomféltő főpap néppusztítással végződő babilóniai epizódja, Krisztus keresztre feszítése, a francia hugenották lemészárlása Szent Bertalan éjszakáján és a modern Amerika nagyvárosi dzsungelében küszködő fiatal pár története - mesteri montázsban kapcsolódik össze és az izgalmat végsőkig fokozó tetőponttal zárul, így nyomatékosítva a film toleranciára és békére intő mondanivalóját.
A családregény a kilencven éves Antónia életének utolsó napján kezdődik, amikor felidézi az elmúlt ötven évet. Vége a második világháborúnak, Antónia édesanyja halála után, lányával együtt visszatelepül a kis faluban lévő szülői házba. A falu nehezen tolerálja az asszony független életvitelét, aki átvéve a családfő szerepét, mindig tudja mit akar és azt bármi áron keresztül is viszi. Antónia legfőbb törekvése az, hogy ő és családjának tagjai megalkuvás nélküli, teljes életet éljenek.