Darwin volt az, aki véget vetett a sötétség évszázadainak, és rávilágított: "a természetben semminek sincs értelme - kivéve, ha evolúciós szemszögből nézzük". Következzék tehát egy fontos film, egy régi nagy gondolkodóról, mégpedig egy mai, nagy gondolkodó tolmácsolásában. A film műsorvezetője David Attenborough, szenvedélyes darwinista, aki az alábbi kérdésekre keresi a választ: - Hogyan és miért állt elő Darwin az elméletével? - Miért gondoljuk, hogy igaza volt? - Miért fontosabb ez az elmélet, mint eddig bármikor?
A lélegzetelállító képek élményén túl a filmet nézve talán megértjük, hogy a Föld az egyetlen egy tér, ahol élünk és talán azt is megtanuljuk, hogyan legyünk szabadok, mint a madár. Jacques Perrin kamerája a vándormadarakkal - ludakkal, gólyákkal és darumadarakkal - együtt "repül". A film a tavaszi vándorlással kezdődik, amely Észak-Amerikából az Északi-sark felé vezet. A repülés közösségi esemény minden egyes madár számára. Mikor végre elérik a sarkkör vidékét, fészket raknak, kiköltik a fiókákat, s később tanúi lehetünk a kikelt fiókák első szárnypróbálgatásainak is. Ám a rossz idő, a vadászok és a környezetszennyezés áldozatokat szed a csoportból.
Muszlimok, zsidók, keresztények. Vallások, eszmék, hívők, különös megnyilvánulások. Miben, miként és hogyan hiszünk? Cionista múzeum Kentuckyban, Jézus Szeretete mozgó kápolna az ország útjain; a másképp vélekedő rabbi, s ahogy egy muzulmán zenész gondolkodik a zsidókról. Bill Maher az Államokban készítette színes, nem egyszer humoros interjúit. Ezekből készült a film.
Delhi apokaliptikus légkörének és az eszkalálódó erőszaknak sötétlő hátterében két testvér annak szenteli életét, hogy megvédje a zavaros idők egyik áldozatát: egy Fekete Sárkány nevű madarat.
A filmben egy 82 millió évvel ezelőtt élt, leginkább egy delfinhez hasonlítható dollycorincops (Dolly) elképzelt életútját követhetjük nyomon lenyűgöző számítógépes animációk segítségével. Közben megismerhetünk számos, vele egy időben élt tengeri őslényt, köztük igazi szörnyetegeket és óriásokat is. E lények életére és halálára a tudósok természetesen csak az előkerült megkövesedett csontvázakból, azok sérüléseiből és a (szerencsés esetben) bennük talált, táplálékként elfogyasztott egyéb állatok maradványaiból következtethetnek, használva saját képzelőerejüket is. Így született Dolly története, akinek fosszíliájából kiderült, hogy egy korábbi cápatámadás következményeként egy kitört és beágyazódott cápafoggal a hátsó uszonyában élte az életét.